3. Szín-vonalak
 |
| kép: Stekovics Gáspár |
tornyok égrabló
magányos vonalán túl
borpincék várnak
*
ne láss, csak engem -
eseng a tágult égbe
meredő magány
 |
| Kép: Stekovics Gáspár |
hullám, vonagló
lúdbőrzés - veled
milyen érintés üzen?
*
bármi vont ráncot
homlokodra, elmúlt -
engedd elmerülni.
 |
| Kép: Stekovics Gáspár |
vigyázzba állított
testek sora közül
is dereng a fény*
*
frontvonalak között
testek sora mögött
születik a fény
*ezzel a képpel üzennék félelmet gerjesztőknek és kerítést húzóknak - a kerített tér rezervátum, ha kontinensméretű is; a félelmet azok gerjesztik, akik az egykori gyarmatrendszer beteg maradványainak, világot rabló struktúrájának további fenntartásában érdekeltek - s akik ugyanígy rezerválódnak elit kis őrzött tereikbe tőlünk, egyszerűektől is; csak konvojban, vijjogó őrzött biztonságban hajtanak át az életünkön. És a két kerítés közé vigyázzba állítanak bennünket megint, ha hagyjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése