Beszélgetés hóról, esőről

Yves Bonnefoy:

A nagy havazás


Az első havazás, kora reggel. Az okker, a zöld
A fák alá menekül.

A második déltájban. Nem marad
A színből más,
Csak a fenyőtűk,
Lehullanak ők is, néhol sűrűbben, mint a hó.

Aztán estefelé újra,
A fény mérlegkarja megáll.
Az árnyak és az álmok egyforma súlyuak.

Némi szél,
A lába hegyével egy szót ír, túl a világon.

                                                  (Fordította Tóth Judit)

shizoo:

Februári eső

aztán esni kezdett. az árnyalatokkal nem

számoló, egyforma égből.

az éjszakát összefoltozták a fények

míg aztán hajnalban

átláthatatlanul

pocsolyák alá bújt a tükröződés is.

elmosódó reggel

néz befelé a bárkát nyaldosó pára - 

árnyat és álmot egyformán elsirat.

némi szél

fodrozza tétován a felszín monoton zokogását.