2016. február 2., kedd

Beszélgetés fekete-szürke tollal





Lars Huldén:
Az én hollóm

Ma reggel egy holló ébresztett
Nagy kört írt le az ablakom előtt
és károgott.
Nyilvánvaló: oly rég vagyok már
Izlandon,
hogy a hollók kezdenek
számolni velem.
Egyikük gondjaiba vett.
Az én hollóm ébresztett ma reggel.
Izlandon
a negyedik napon
jut hollóhoz az ember.
                 ford.: Jávorszky Béla




shizoo:
Varjak

A kivonulásuk söpör át
a hallgatás tornyai felett
így télen.
Szerintem születésem óta figyelnek.
Egyszer úgyis. Károgják.
Szelek ingatják kötözött bokád.
Egyszer úgyis a
válladra ül dolmányos egyikünk
és gondjaiba vesz.
Mintha díj volnék a varjúlottón.
Nincs a teremtésnek olyan napja
amikor ne félnék -
az Úr a varjakat is az ötödik* napon
követte el,
amikor az ágak végre lerázták
őket magukról.




*ebbe (Izland okán, a korábbi világkép beszüremlése okán) bele szerettem volna szőni, hogy a madarak a fákból születnek, ahogy a fák lerázzák magukról a leveleket, s azok szárnyra kapnak. (amit Holdstock olyan ihlettel rajzol a Lavondyss lapjain)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése