 |
| volt idő |
Volt idő hímezni.
Díszíteni a lét
sűrűjét. Így színezni
a kezed ügyét.
Tűszúrásonként adni
a teléshez a színt.
A télbe megtapadni
fagy kedve szerint.
Kiömleni tavaszba
ahogy mag a földbe.
Tágult kék magasba
nézni mint tükörbe.
Faragni megkopó lét
botjára kúszó indát.
Markod ha fogja díszét,
a híme visszanyúl rád.
Az egykor dísze így hat:
fejed alá a párna,
napszítta hímes illat
álmaid kitárja.
***
idő van el kell szakítani a szót és menni el -
ez az el a miénk ez a tova ez a tétova sehova
nem hímez a léten a készen kapott kopásokon
idő fogy el időrabló eh nem díszít időlopásrokon -
idő van el kell szakítani a szót és menni el
el a konzum rabszolgaidőbe a fröccsöntött készbe
nem hímez a léten díszét tűnődőn nem veszi kézbe
ez az el a miénk ez a tova ez a tétova sehova
műanyag álom fröccsöntött jó áron konzumjehova -
***
Legyen időd közel.
Legyen a tiéd a használati tárgy
azáltal, hogy mintázod.
Legyen a tiéd a közeli,
kedvedre mintázott használati tárgy
által kedved szerint telő idő.
A távoli ablakokon mértékkel bámulj -
mintázhatatlan gyönyörűjét
köszönd meg, de nyíló távlatába
ne csomagold a kedved.
Az csak majdnem a világ.
Legyen időd közel.
Mert ezt hagyod ha végül
avultod pisla végén
elkaparnak.
 |
| majdnem a világ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése