2020. január 4., szombat

Búcsú




Kedves követők, olvasók, drága barátaim!
Az Irodalmi szabad rablás blog a mai nappal bezár.
Ebben a bejegyzésben elolvashatjátok, miért.


akit továbbra is érdekel, min ügyködök, kövesse, olvassa a 








U.i.: Időközben (január 31. van) megszületett a vers, ami méltóképpen zárhatja le ezt a blogot. Íme:



Díjakrul és Könyvekrül

Van egy díjam. Egy kevéssé ismert költő-író
nevét viseli. Megkaptam és kaptam vele egy könyvet.
Ettől még nem lettem költő.

Ugyanez a marginális kör, amely az országos
bolthálózatokból hiányzik, azóta
kiadott tőlem egy másikat is.
Megtiszteltetés és kirekesztődés -
a másodiktól sem lettem költővé.

Ti tennétek költővé, csak
nem láttok. Mert a megosztó
megosztó tartalomnak tekintve a betűim
oszthatatlanná tett.

Így lettem egy és oszthatatlan.
De még mindig nem vagyok költő.

Van egy díjam, két könyvem,
amit pár száz ember -
érted, párszázas ajánlat -
de a rokonaim, a barátaim és üzletfeleim
nem tesznek költővé.

Nem vagyok költő -
de tudod mit?
Ez most már maradjon is így.

shizoo

2020. január 1., szerda

Beszélgetés könyvtár-háttér előtt

Juhász Annának

Takács Zsuzsa: Könyvek, kedveseim





shizoo:
Kínzóim, drágáim


Kínzóim, drágáim, mikor
lesz elég? Simogatlak benneteket
a polcokon. Igyekeztem úgy ölelni
benneteket, hogy ne irritáljátok 
egymást, és ezzel engem. Féltékeny
gerinccel lesitek a második sorból
az elsőt, amíg elfelejtelek benneteket -
hogy hol is a helyetek. 
(Mesékben alszunk. Bár szemhéjunk
mögül nem apad a sós lé.)
Kínzóim, drágáim, 
kinek adjalak oda benneteket?