Ferdítés a fényfestőnő meglátásával megtámasztva

Sasa Gyökér képe

Rainer Maria Rilke:
Alles noch nie Gesagte

Ich glaube an Alles noch nie Gesagte.
Ich will meine frömmsten Gefühle befrein.
Was noch keiner zu wollen wagte,
wird mir einmal unwillkürlich sein.

Ist das vermessen, mein Gott, vergieb.
Aber ich will dir damit nur sagen:
Meine beste Kraft soll sein wie ein Trieb,
so ohne Zürnen und ohne Zagen;
so haben dich ja die Kinder lieb.

Mit diesem Hinfluten, mit diesem Münden
in breiten Armen ins offene Meer,
mit dieser wachsenden Wiederkehr
will ich dich bekennen, will ich dich verkünden
wie keiner vorher.

Und ist das Hoffahrt, so lass mich hoffährtig sein
für mein Gebet,
das so ernst und allein
vor deiner wolkigen Stirne steht.

                                                (1899.09.22. Berlin-Schmargendorf)

All that has never yet been spoken

I believe in all that has never yet been spoken.
I want to free what waits within me
so that what no one has dared to wish for

may for once spring clear
without my contriving.

If this is arrogant, God, forgive me,
but this is what I need to say.
May what I do flow from me like a river,
no forcing and no holding back,
the way it is with children.

Then in these swelling and ebbing currents,
these deepening tides moving out, returning,
I will sing you as no one ever has,

streaming through widening channels
into the open sea.

                                (Anita Barrows és Joanna Macy fordítása)

Amit még soha nem mondtam el

Amiben hiszek, az szóba nem került még.

Megnyitnám a legtisztább érzéseket.

Aminek senki élő a kiderültét

nem akarná, nyíljon, hogy-mint esett.

Ej, büszke vágy ez, Istenem, szinte seb:

Hogy akaratlan csorduljon az ajkam

Hasadékából hatalmad és veszett,

Vak dühtől, s habozástól se takartan,

Hogy úgy csobogjon, mint a gyerekek

Patakbeszéde. Mi áradva segíthet

A széles távlatú, mély óceánig.

Hogy végre elmondhassam, minket

Milyen dagály, mi visszatérés csábít.

Szóval hogy végre sodrást találjak

Imádság  való vizébe.

Hogy végül komolyan, tényleg odaálljak

Isten gondfelhős tekintetébe.

                                                  (shizoo ferdítése)

Küzdelem egy Rilke-verssel

az eredeti:

Die Erblindende

Sie saß so wie die anderen beim Tee.
Mir war zuerst, als ob sie ihre Tasse
ein wenig anders als die andern fasse.
Sie lächelte einmal.     Es tat fast weh.

Und als man schließlich sich erhob und sprach
und langsam und wie es der Zufall brachte
durch viele Zimmer ging (man sprach und lachte),
da sah ich sie.     Sie ging den andern nach,

verhalten, so wie eine, welche gleich
wird singen müssen und vor vielen Leuten;
auf ihren hellen Augen die sich freuten
war Licht von außen wie auf einem Teich.

Sie folgte langsam und sie brauchte lang
als wäre etwas noch nicht überstiegen;
und doch: als ob, nach einem Übergang,
sie nicht mehr gehen würde, sondern fliegen.

Rainer Maria Rilke :A megvakuló lány 

Ott ült, mint mások, itta a teát,
Előbb úgy rémlett: kissé mintha másképp
fogná, mint mások, azt a teás-csészét.
S elmosolyodott. Ez már szinte fájt.

S hogy végül fölkeltek, szobák között
lassan járkálva, tétován csevegve
indultak el (társalogva, nevetve) –
megláttam. Ment a többiek mögött,

szinte csak lopva és álmatagon,
mint aki rögtön dalra fakad éppen:
örvendező , világos, szép szemében
kinti fény csillant, akár egy tavon.

Lassan lépdelt, sokáig és sután,
mint hogyha még egy gát előtte állna:
s mégis – mintha kis botlódás után -:
nem járna többé, hanem szállva - szállna.

Szabó Ede fordítása


Rainer Maria Rilke: A nő, aki megvakul

Teánál ült, akár a többiek.
És mintha a csészéjét néma gondba
valamiképpen másként fogta volna.
Mosolygott. Elfutott a bús hideg.

És hogy végül felkelt a társaság,
s járkáltak csendesen a meghívottak
sok-sok szobán (nevettek és susogtak)
velük ment a másik szobába át,

oly elfogultan, olyan hallgatón,
oly bódorogva, mintegy lámpalázba,
fényes szemét részvétlen fény tarkázta
s hidegen rezgett rajta, mint a tón.

Aztán követte őket csüggeteg,
mintha valamit még nem hágna által;
de mintha később égő szárnyalással
röpülné át a végtelen teret.

Kosztolányi Dezső fordítása

Rainer Maria Rilke : A megvakuló lány 

Mint bárki, úgy ült, kezében tea

de elsőre feltűnt, mintha azt a csészét

másképp óvná, mintha az egészét.

Megsajdította szívem mosolya.

S fölkászálódott a társaság

és sétára indult (csendesen csevegve)

susogva, halk kacajjal, teremről teremre -

jött ő is velünk a szobákon át,

s megláttam amint botladozva lép,

gyenge-lassan, mintha támaszt esdekelne;

világos szép szemén nem csillogott a lelke,

csak mintha tó tükrözné hold egét.

Mintha láthatatlan gáton botolna által

- így jött leghátul - lépésre a lépte,
de minden botlása mintha égő szárnnyal

röppenne fel a végtelenségbe.

shizoo ferdítése