Kedveseim IV.

Alessandro Baricco


Megrajzol egy ugróiskolát,
és ugráltatja benne a szavakat.

hogy aztán e nyelvi
konvenció ritmusát
költészet törje meg -
lefegyverzően őszinte részletek,

amelyek az olvasót is
levetkőztetik,
időnként akár a könnyekig.

Hősei makacs és naiv emberek
csupa szelíden feszülő akarat.

de mint a drótkötél belében
az olajos kendermagban a kence:
a tengeróceán partján selyemben
vértelenül ülő
határkereső

a nem látszó
sorsváltó szerencse
kibomlik a szavakon túl:
nem a pontos rajz,
csak a kontúr -

de ez pont elég a szívzajok
nyelven túli
összehangolt ritmusához -
nem tudom kinek, de áldoz

mikor bennem sajog.