segélyhívó slam*

Legelőször két és fél évesen utaztam mentőben
amikor pánikszerűen ki akarták venni a mandulám.
Muszáj volt, meg akartam halni.
A kórházban gyereksztár voltam, mert halandzsaszöveggel
énekeltem, hogy Mézga Géza vagyok...
semmire nem emlékszem belőle.

Aztán tíz évesen utaztam megint mentőben,
amikor a mandulám visszanőtt
és megint meg akartam miatta halni.
Úgyhogy az én mandulám kétszer vették ki...**

Aztán huszonnégy évesen hívtam magamnak
mentőt a csillaghegyi strand elől, egy nyilvános fülkéből,
mert meg akartam halni.
Előző este felmentem az erdőbe és felvágtam a hasam.
de nem haltam bele.
Úgyhogy lejöttem a hegyről és
hívtam magamnak mentőt.
Csodálatos dolog az adrenalin
mert addig voltam magamnál, amíg
hívtam magamnak mentőt.

Aztán huszonöt évesen hívattam magamhoz mentőt.
Betörőt akartam fogni, de kiderült,
hogy nem betörő, hanem betörők...
Azóta vagyok kancsal és félvak, de
legalább nem egy üveggolyó van a bal szemem helyén.***

Aztán huszonhat évesen hívtak nekem mentőt.
Nem akartam meghalni, de majdnem sikerült,
mert elcsúsztam a fürdőkádban, és két és fél
napig feküdtem törött gerinccel, cserepes szájjal
a kádban csobogó víz mellett,
amit nem értem el...
Üvöltöttem, sírtam, megátkoztam, meggyóntam,
szóval elszámoltam magammal,
de aztán a főbérlőm rám talált.

Aztán harminckilenc évesen jött értem a
rohammentő, amikor egy bonyolult
kereszteződésben egyszerűen kiütötték
alólam a biciklit.
Kilencvennel, hogy morzsásra törtem
a szélvédőjén a sisakot...
Nem akartam meghalni, de majdnem sikerült...
biciklizzetek sisakban.

Aztán negyvennyolc évesen vitt el a mentő.
Az angiológiára, amikor a gerinctörés óta
mélyvéna nélkül regnáló bal lábam
hatvan centisre dagadt.
Mélyvéna nélkül olyan, mintha egyszerre zárnák
le az M1-est és az M7-est, tehát a lábamban az
összes alsóbbrendű úton 1996 óta egyfolytában dugó van -
és a bal lábam hatvan centisre dagadt, mert
az alsóbbrendű utakon több helyütt egyszerre
történt teljes útzárat előidéző baleset.
Ebbe nem haltam volna bele,
de ha úgy maradok, jó eséllyel
egymás mellett gurulna az a két kerék
a seggem alatt, ami most egymás után...

Aztán idén vitt el a mentő,
kétszer,
mert először összeszedtem egy ételmérgezést,
aztán meg egy koffeinmérgezést,
mert tej nélkül ittam ugyanannyi kávét,
mint előtte tejjel.
Azt hittem, belehalok, de...****

...szóval itt állok és csak annyit szeretnék
mondani a mentősöknek, hogy
köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!











*a Tajgetoszt akartam elmondani... beleírtam egy sort, amelyben segítséget hívok (azaz: lemondok erről... a Thermopülai csata után) de aztán meggondoltam magam, s ott, a verseny közben írtam ezt, amíg lement az eleje (Anna, Máté, Marci, ti többiek, bocs, hogy nem rátok figyeltem...)
**itt kicsit túlzok a drámai hatás kedvéért - de ebben a szövegben kizárólag itt.
***ezt kifelejtettem este a felsorolásból (mondjuk talán látszik: volt honnan...)
****és akkor a saját lábon megejtett intézmény-látogatásokról (amikor magam vánszorogtam be a sürgősségire) nem is esett szó...