 |
| Ujvári Zsolt: fiatal Dystormia ornata (nézzetek nála körül!) |
Tíz lépcső
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
(Weöres Sándor: a teljesség felé)
parányi léted
minden szépsége elfér
egy tekintetben?
a tanítások banalitását csak akkor érzed, ha becsukod
minden tanítás a legegyszerűbb dolgokat akarja
fátyol-félrevonások mögött a bizonyos ki tudja mit
de ebben az iskolában a tanító is lurkó, gyanóca, kisdiák
a tanítások teljessége a részek kinyíló teljessége
a legkisebb díszt-viselő is sokszólamú himnuszt énekel
egy hallásküszöb alól borzongató rezgésben
a legnagyobbak is nagyon kicsik abban a távlatban, ahol
minden méret a teljes áramlás hanyagolhatatlan cseppje -
és a valahol középen ugyanúgy önkény, mint a mindenhol
- ide vág a Lenni, ugyanez (ugyanígy Weöres nyomán) gyermeknyelven
- s mélységesen ide a Tíz bilincs ( a gondolatmenet Zen-buddhista komplementere a
tíz ökörpásztor-kép alapján)
- s az idő itt el nem ismert távlatában a Halottaink
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése