Mélységes

fotó: Hegedűs Gyöngyi

gyújtott világ
ívfényénél - éles,
kontúros árnyékot vetsz
a talajba temetett peronon -

klinika-hideg, gyújtott világ
ívfényénél - mint egy orvosi
műtő látásérzékeny követelmény-
közegében, fémkígyó
technikai gyomrában ülve -

túlfényelt, klinika-hideg, gyújtott világ
ívfényénél - a minket elnyelő
alagútkúszó hüllőtechnika gyomrában
ülve épp egy peronnal célszerűen
felszerelt állomás fémzajában
ajtó-záródás után -

újságot olvasol, maradi szemüvegben,
a telefonodban pörgeted a világ
állandóan új szimbolikákon át megnyilvánuló
véges-elemű tarot-pakliját
(mint az ábécé - a permutációk
hitetik el veled, hogy végtelen,
hogy harminc-egynéhány elemébe
belecsomagolható a határátlépés is)
vagy csak nézel kifelé a kígyó
levetette útbőr sötétjébe a következő
fénybe erőszakolt állomásig -

miközben az ajtón túl egy
tükröződésben a másik,
ellentétes irányú járatra vetülve
egy mindannyiunkra vonatkozó írás
képi megerősítése -
a hátad mögül egy
mindannyiunkra vonatkozó éhség
akar tőlünk valamit -

ne nézz mögéd, Orpheusz -
vagy örökre itt ragadsz,
vészvilágítás ugrásra kész félelme leszel;
ne nézz vissza, Orpheusz -
ez egy másik alvilág
mitologémája

nem veszted el, amit
nem találtál meg:
az ölbe néző másra figyelés
áldozataiból bármelyik
(bármelyik, ha nem néz a szemedbe)
akármelyik lehet Eurüdiké.









Beágyazódó, többször megélt élmény, amit felbontott Gyöngyi képe - kapcsolódik hozzá
- Polgár András egyik képsorozatára írt vers 
- egy régi beszélgetés Tóth Krisztina Metrójával
- s kicsit egy korai Babiczky Tibor verssel folytatott beszélgetés is...