Szubjekt-ruhák és maszkok

fotó: dreamstime.com

Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
aminek a fő lobbisétányát estéről
estére az űrbe nyitja az igazgatóság

a csillagfényt beengedik és a
szubjekt-ruhák és maszkok a csillagrezgésben
polarizálódnak és az ember az összes
igazi szeretet/undor/vágy/ellenszenv viszonyának
transzparens derengésében létezik.



Ezeknek a rendszerközi járatoknak ez
az egyik varázsa amikor nanoszálas vékony
ozmózisruha és toroklégmaszk védelmében
ott állsz a fény-hullámverésben
az összes többi számára tökéletesen kitárulkozva

van aki a napi rendszerességgel szervezett
slam-események miatt utazik hetedszer
az Orion köd és Anyácska között
mert három perc tizenöt másodpercig
ilyenkor a világegyetem a közönséged.



Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben lévő dolgok
bűvöletében töltöttük

amit a csillag-ég velünk rezgő egésze is
a bőrünket borzongató szivárványos ragyogás is
leokézott.