 |
| Kép: Fortepan (orig.: Veszprém Megyei Levéltár) |
Álmomban egy romos pályaudvar
megszállásakor egy gyűrött, kisiklott félig eltemetett
kupéból kimentettük a Sátán Lányát.
Szurtos kis fürtös szöszi volt - egykor úgy mondtuk volna
az óvodáskorból - ebben az óvatlan
összemocskolt korban így mondjuk: még nem hadköteles.
Pengeéles értelemmel válaszolgatott
miután pár falattal elnyertük a bizalmát -
tekintetbe véve méricskélt bennünket.
Látszott hogy tisztában van a helyzetével
és hogy tudnak róla a parancsnokságon, az ziher -
nem kizárt hogy valójában érte küldtek minket.
Nem volt radioaktív és még az Izmus se fertőzte meg
ha belegondolsz kisebbfajta csoda
mindannyian meg vagyunk fertőzve valamilyen Izmussal.
A srácok hamar rájöttek hogy izgalmasabb
válaszokat ad ha nem magáról
hanem csak úgy akármiről kérdezik.
Úgy ülték körül mintha
megtaláltak volna egyet a tiszta ész
szarrá bombázott templomai közül.
Én meg remegő kézzel fogtam rá a pityut
mindvégig rajta tartottam a célkeresztet -
tényleg komolyan gondolkodtam rajta: lelövöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése