Biedermann Izabellának szeretettel
A téli kétségbeesés dermedt
mint egy japán színpadi maszk
olyan, mintha egyetlen jellemző
arckifejezést viselnél álló nap.
Mintha mélyhűtőből húznád elő
mielőtt felveszed
zúzmaraérzés arcod üveglapján
s emiatt tartós is
nehezen múlik akár a jó szerep
nem engedi csak úgy
levetni magát.
A tél kiszámol - túl kell élni a telet
ettől aztán a kétségbeesése
súlyos is mint egy őrbunda amit
ketten adnak fel a válladra
nem is értem hogyan bírod el
de legalább öblös otthonszaga van -
nem úgy mint nyáron.
A meleg lehántja a rétegeid
önmagából is vetkőzne
bőr alá is a meztelenség.
Úgy tapasztalom
ilyenkor a téli kétségbeesésünk
mind beszorul a kukák közé
ott összecsomósodik és bomlani kezd
emiatt van nyáron a városokban
ilyen borzalmasan büdös.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése