Kopnak a sós, párával bőven permetezett part
sírkövei, kavicsot görget a folyó is, a sodrás
dörgöli, elkoptatja simára, csörgedező friss
forrás is tágít vén kőkapuján ha előtör -
Pont így koptatjuk szavaink, az időben
áramló, görgő szavaink egymást csiszatolva
így kopnak; velük el, idiómává merevült szép
fossziliák hajdankori elmeszesült nyomaként így
kopnak az eszmék mind, mind elkopik itt az időben -
itt csak a láng lobogása, itt lehelet melegítő
kék párája örök csak, itt az örök, mi veszendő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése