recenziós epigonvers
Nem jutok lélegzethez ebben a kötetben.
Pedig nyílik, de kívül maradok akkor is
ha beledugom az orrom.
Egyszerűen kívül esik a komfortzónámon,
pedig a szokott mozdulatokkal,
ami független tőled és az is marad
helyezkedem el az olvasáshoz,
odakészítve a ragacsos, hideg jelölőket
amivel összekoszolnám a lapok szélét,
amolyan indiánfejet csinálva a kötetedből,
otthonos, ismerős tollazatot pakolva
az idegenségre.
Megfosztottál az illúziótól,
hogy én alapjában egy toleráns fickó vagyok
akit nem érdekel a genetikai lapjárás,
aki higgadtan bámulja a verbális erőszak
hullámverését a verspartokon.
Aki tudja, mi miért van.
Rá kellett jönnöm, hogy egy előítéletes vén fasz vagyok
ezekhez a versekhez.
Tudod, mit? Köszönöm.
Csak a kirajzolódó határokat léphetjük át.
Beledugom fejem a hullámverésbe
és ha nem megy a szörf, majd kopoltyút növesztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése