bújócskajátékot
játszanak velünk a
szüleink, Jancsi?
játszanak velünk a
szüleink, Jancsi?
özön-rönk messze
bújtattak el maguktól
minket, Juliska
most játsszuk azt, hogy
valamilyen ösvényen
hazatalálunk
hazavesződés
úgyis, Juliska... minek
vesződnénk vele
ebben a mesében
kénytelenek leszünk
kiélesedni
...vagy akarod?
magába szippantson
az éhes erdő?
az is egy ösvény
a fák gyökerébe
belegabalyodva...
játsszuk azt: az erdő
nem két éhes gyerek
éhére éhes
nem két éhes gyerek
éhére éhes
puszta földön áll
abból áll ki minden
árvává tesz úgyis
"Hogy igazak-e a történetek? Értelmetlen kérdés! Annyi feltétlenül igaz, hogy mesélik őket. A történészek már patinás meséinkről kimutatták, hogy pontosan az igazság ellenkezőjét állítják. Ki ne ismerné Jancsi és Juliska meséjét? A nürnbergi városi archívumban megvannak a tizenhatodik század közepén lejátszódott per adatai: egy pék és a felesége - Hans und Grete - meg akarták kaparintani egy város melletti mézeskalácsgyár receptjeit. Az öregasszony, aki ott híres mézeskalácsait sütötte, nem volt hajlandó kiadni őket. Lefogták, megölték, saját kemencéjében elégették. Aztán boldogan éltek, amíg fel nem akasztották őket. De ez semmit sem változtat a mese szépségén." (Lénard Sándor: Völgy a világ végén)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése