Még tart a versszünet, amit a kötet összeállítása követelt ki - sokat számít, hogy a reggeli vers születés-idejében is válogatok, nyomtatok és csoportosítok, és persze az előre elképzelt ütemhez képest így is le vagyok maradva... viszont időről időre kitüremkedik belőlem a szó, jobbára a megosztón. Ezeket ideje volt összesöpörni ide, a blogra, úgyhogy most (mint egy akciós polcon) az összes utóbbi napokban született agymenésem idepakolom.
Visszalapozok, és ahogy jönnek... most úgyis ez a visszalapozás van. Eljött az ideje - hogy lássam, a sok szóból kerekedik-e bármi. Kikerekedik-e. Úgy tűnik, igen...
Slamre, egyéb eseményekre továbbra sem marad idő, energia - de augusztus 31.-én kivételt teszek majd, elmegyek a klubba. Nem versenyezni. Hanem elmondani egy verset a kötetből, ami biztosan benne lesz. Kicsit hosszabb, mint egy slam - nem férne bele az időlimitbe (és nagyon nem akaródzik húzni belőle, mert úgy érzem, valójában egy szóval se hosszabb a szükségesnél). De erre találták ki az Open Mic-et... és igen, ez azt is jelenti, hogy abban a szövegre élezett közegben is elkezdem reklámozni magam...
Nagyon sok ötletem van... hallani fogjátok őket. De addig is...
Kertben
áthoztuk ajtód, csukódás-hangját,
jogfolytonos a pince
áthoztuk a csukódás hangját -
jogfolytonos a pince
Balkon
két lépés kerted
hogyan marad végtelen
Fajta
a gyűlölt - megszólalásig
hasonlítunk
Lakat
Vidákovich Istvánnak
ezt az apámtól kaptam
úgy, hogy elárulta a kódját.
Neked én úgy adom,
hogy nem árulom el.
úgy, hogy elárulta a kódját.
Neked én úgy adom,
hogy nem árulom el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése