Férges alma

nem a térdeplőt énekelem
de alattunk zokog az ősidő,
bányák gilisztajárataiban
a millió éves halottak hiánya -

a szent-helyeink jobbára temetők
voltak. temetők. voltak.

nem a térdeplőt énekelem
de kizabáltuk magunk alól
a meghittséget és a békét,
érzed milyen kopáran üres
a millió éves kiürült temetők fölött
a gyorsuló szaporodás múlthullató
zakatolása?

a sisere-hadállás-foglalás?

nem a térdeplőt énekelem
de a liget ahol arcon csókolt a fény
két széllegyező leveles ág közt
elmúltakat suttogott a
rám száradó érzéketlenségbe -

téged még sosem fojtogatott egy táj
érzetén a sírás?

nem a térdeplőt énekelem
de a zakatolásunk gyilkos idejében
bányák gilisztajárataiban
a lábunk alatt csak az üresség hallgatása -

ahonnan az elégetett halottak
dühe menekítene az egekbe
vinné a dúlt idő elől a
semmit a semmi űr-hidegébe;

nem a térdeplőt énekelem
de alattunk sír az ős harag
ami ős volt de mitőlünk haragszik
bányák gilisztajárataiban
a kongó, üres hiány:

a szent helyeinket az álmuk rajzolta
és a robbanásig gyorsult égés harsogása
                                 idegen nyelven álmodik.