2012. december 10., hétfő
Klarinétos koldus
Legfeltűnőbb a zászlaja
örökké lógó inge csücske
ha olykor öltönyt váltana!
Kalapja zsíros fényű córesz
ritkult haját tarig lopandó
de fejére éppen jó ez.
Orrát vörösre rég borozta
- erőszakoltan sír a hangszer -,
pufók arcán fehér borosta.
Szemben vele az indiánok
ritmusra lépve andokolnak,
ellenpólusnak szembetátog.
Még nem tudja, hol játszik holnap,
aluljár, balján egy standon
kókadt virágok haldokolnak.
Nem tudja, nem is kíváncsi,
hangjait zagyván bogozza -
egész kevéske kincsű bácsi.
(nem tudja? nem is kíváncsi?
hangjait zagyván bogozva -
egész kevéske kincsű bácsi?)
(1998. - 2012. soha nincs készen)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Emlékeim szerint ezt is olvastam 98-ban újszülöttként... Tisztult és szépült, ha lehet ilyet mondani - a fő gondom vele a vége. Szerintem teljesen felesleges az utolsó sorban kimondani, hogy "egészen kevéske kincsű bácsi", hiszen erről szól végig a vers, kimondódik, vagyis éreztetődik.
VálaszTörlésNo még annyit, hogy a cím is talán elég lenne úgy, hogy "Klarinétos", ne tudja az olvasó rögtön, hogy miről fog olvasni, derüljön ez ki menet közben (harmadik szakasz?).
VálaszTörlésa második megjegyzéseden gondolkodom. Az elsőn nem. Mert nem véletlenül ismétlem meg az utolsó szakaszt kérdőjelekkel.
VálaszTörlésZoli! Nem az első megjegyzésed, amikor az olvasói kultúrára bíznál sokat - kiderüléseket például. A mai irodalmak behatároltságát (megint) az általános kultúrafogyás adja: a konzum panelel és tipizál, de főleg kimond - valóságot szűkítve és közhelyesen, de érthető módon; a magaskultúra utalgat, intelligensen, izgalmasan - de egyre kevesebben értik. Szerintem megint egyre inkább el kell találni azt a "magasságot", amíg fel érdemes mászni a Parnasszusra. Egyfajta új petőfizmusra lenne most szükség - a hiphop, a rap, s az olyasfajta próbálkozások, mint a slam poetry jelentik kb. az új kulturális hóhatárt. Feljebb minden gyönyörű, csak ott az olvasó már nem kap levegőt.
Erről mesélek még - de máshol, mert személyes dolgokat is érint.
Azért nem tudok veled egyetérteni, mert ez a vers nem tartozik a költői feladványok közé, teljesen világos, hogy miről szól, és még az "egészen kevéske kincsű olvasó" is értheti :) Ilyen értelemben az utolsó sor nem "megfejtése" a vers tartalmának, hanem egyfajta felesleges dadogás, túlmagyarázás hóhatár alatt.
VálaszTörlésA problémát, amit felvetsz, értem, de... Az utalások megértéséhez nem kell feltétlenül magaskultúrával rendelkezni, lásd éppen a te "Befordultam a konyhára"-elemzésedet, abban is van ám utalás (a kimondás helyett - "átutazó vagyok, kettyintenék egyet"), és súlyos agyoncsapása lenne a műnek, ha ezt Petőfi direkt kimondta-kimondatta volna a versben.
Ami még a témához tartozik: versek közelébe olyanok keverednek manapság, akik keresik a vers közelségét, nincs már a tévében "Vers mindenkinek"... Aki idetéved, azt bátran terhelheted. Az pedig, hogy versekkel "odamenni" egyfajta új Petőfiként a hiphopot és rap-et hallgató fiatalokhoz - hát, érdekes kísérlet lenne, és valóban, valamilyen új beszédmódot (a közönség nyelvi világához alkalmazkodó beszédmódot) igényelne... Ami most még nincs, de ha valaki létrehozza, és hallani fogjuk, akkor vagy nagyon természetesnek fog már tűnni, vagy észre se vesszük, mert sikerületlen vagy érdektelen lesz.
Csúsztatsz barátom! Az általad említett példa nincs azonos beszédnívón az inkriminált szakasszal - és különben is, erre az "egészen kevéske" képre büszke vagyok, szájjá' le róla! :)
VálaszTörlés