Némi nemi nyelvtan

Ha fontos, tehát mérő súlya van
nőnem, néhányszor tíz kiló
elszámoltatni mindig kész: jogos -
megmér, hogy az vagy-e, aki,
nem könyvtáros, szabó, vagy bádogos
vagy más efféle néki billogos
dolgára szűkült elméjű földlakó -
s mert szimplán kéne: méretem magam.

Hogy csillagos vagyok, kaporszakállú
nem menedzser, borotvált állú
nem hirdetett (vagy hirdethető) áru
hanem minőség, őt megillető:
az antipátiában ihlető,
szimpátiában szerethető
elmés és nem sokelméletes
de mélyre fúrt és sokemeletes.

A mérce szűk fok, gyerekszem-kovács
hajlítja tűvé: bújj át, vén tevém!
Elcsámborognál mindétig csodás
bőre lüktető ízén-hevén -
hát rajta! Mérjen hogyha tetszik,
szembogarában ott lüktet a mérce,
vénségemre ezt kellett megérjem
hogy méreget egy ilyen pici jérce!

(Fontos persze, mérő súlya van
nőnem persze, mérheti - de ő nem,
jogos vagy sem, azt úgyse méri fel,
minek kellett e bőrbe belenőnöm.)