Zen-fotók: Vidákovich István (5.)

árnyékvirágok

pont annyi fényben, ami

növeszti őket

dédelgesd apró,

néhány lépésnyi erdőd

tündér tűnődés

egyensúlytanfolyam

kép: Vidákovich István

és egyszerre súrol a biciklizőben
ahogy az út a kerekét
gördülés alapfelületeként súrol benne
hogy csak előre lehet

csak előre szabad álmodni

az arra is mehetett volna párhuzamos
valósága megközelíthetetlen a haladónak
nincs olyan felülete ahol
léttérítő mentén súrolhatna

barátunk, a térítésmentes súrlódás

tehát csak előre - ahol
különböző életeket élnél
ugyanazzal a nővel
növekedésálmok burkában
maradnátok filigrán
előre fizetések

egymásnak próbálnátok megfizetni

és egyszerre súrol a biciklizőben
hogy a hátsó kerekében a nyolcas
möbius-értelmében időutazik

és hogy a fékpofák felnibilibe
lógó gumikezeikkel most már
sajnos tényleg beleérnek

egy előre leszurkolt álom
forgalom által hitelesített
valóságérzetébe

Zen-fotók: Vidákovich István (4.)

egy vékony csíkon -

alatta fáradt föld és

fáradt végtelen

(A fáradt végtelen is: alattunk. Amióta körülöttünk forog a világ, azóta minden felénk áradó lehetőségnek a talpunkat mutatjuk - forogva a saját fejünk körül, azaz saját szentséges fejünk körül forgatva a világot. Alattunk a fáradt föld és alattunk a fáradt végtelen. Nem az ég üres. Csak az ég is a talpunkat látja. Ember vagyunk, mindennek a tetején. A piramis csúcsán. Minden a talpunk alatt.

Így van felettünk csend. Az ég így üres - amerre nézel ott tényleg nincsen, csak a semmi. Pilinszky üres ege, ami lehetővé tette a személytelen poklát, s teszi most is lehetővé a világ ezer pontján. Nem. Tényleg ennyire szabadok vagyunk, hogy elfordulhatunk tőle; tényleg lehetünk mindenek koronája - csak akkor tényleg nincs felettünk senki és semmi. És tényleg ez fogad: a senki és semmi, ha búcsúzunk.)

Beszélgetés párában, gőzben

Vidákovich István képe - 2019

Lábjegyzet a hétköznaphoz

csontok és inak

megfeszítő próbáiért?

hogy moccanjon?

két mélyre merítő

kötelesség közti

rövid szünetben?

*

ragadd magadhoz

tükröződésekben

hullámzó kék egét

Kawase Hasui: Hoshi Onsen - 1933

Lábjegyzet egy nyaraláshoz

megtisztulásért?

hogy bőröd és elméd is

kifényesedjen?

hullámon becsillanó

fény ölében telt

semmit-tevésért?

*

engedd magadhoz

gőzbodros napok

hullámtalan telését

Zen-fotók: Vidákovich István (3.)

porzó, porhüvely,

kezdet, vég között 

léted pókhálószála

teremtő* fényben

ennyit ér szállá

szövődő összes - éltél

*adja magát ez a variáció:

megfosztó fényben

ennyit ér szállá

szövődő összes - éltél

Barátoméknál, a környék kandúrjai és a herélt kamasza esélyeit latolgatva.

Vidákovich István: Nyacó

a kandúr tesztoszteron -

a herélt hideg

kimunkált ideg

Zen-fotók: Vidákovich István (3-4.)

csak a létmérő fényt

valahogy hozzá

odacsipeszelve -

odacsipeszelve

a cseppben csillámló

fény-teljes eget

*

rögzítő gesztust óhajt

cseppben teljes

egek ragyogása

cseppek szédítő

gazdagságában mátrix-

programhiba lény

melyiket csipeszelnéd?

vajon melyik csepp

jelent ki téged?

*

cseppek a dróton

mint fényfecske-raj -

csillámlást csivitelnek

Zen-fotók: Vidákovich István (2.)

Megváltó

létünk drótüvegén

átcsillan a hold naptól

csórt visszfénye

*

nem múló kétely -

hogy épp egy idegen fenség

szeme vizslat

Zen-fotók: Vidákovich István (1.)

nincs közelebb a világ

mint mikor a

kezedből eteted

*

nem mozgatom - ha

nem muszáj, nem mozgatom.

elhagy a testem.

*

nincs közelebb világ -

bezárult mind. igaz,

a nap kinyílt.

*

nap és eső fürdethet -

van, aki nálam

is nyomorultabb

*

nincs közelebb a világ

mint amikor kezedhez

szelídül

*

a madarak

nem érzik

a szagom