Rácsodálkozás: Szilágyi János (8.)

Don Quijote ' (Akvarell , tus; 35 x 50 cm 2010)

"Nem látod, Sancho,

amit én - pedig ott van

Dulcineámban.

Bennünk a kerék -

benne imádni való

ízzel a pörgés."

*

Éhségek verik

egy szolgálólány sokszor

alázott testét.

Rácsodálkozás: Szilágyi János (7.)

Jegyzet ' / Atittüd album (Akvarell , tus, 35 x 50 cm) 2011

Hé, Jónás! Van-e

hús nyers falain túl más

is Ninivében?

valahol elfalazott öleden túl ott
van az éden bejutok oda bejutok
zakatolják húspult mélyén motorok
hűlt vágyat dermednek a húsok  -

hol az éden harapom bőröd az alma
szemben a zöldséges standon a piac
mint éj kávéjának az alján ami zacc
nyers éh izzó vakhit fényi uralma -

valahol elfajzott öleden ninivém
epilált bőrön foszladozó illat
oszlásában a mócsing-kicsi én -

hirdet: megemészti a kapuinkat
meddő hajnal a vásárcsarnok egén
lásd - inkább sivatag pora ringat

Szilágyi János Obligát című kiállítása az Eötvös 10-ben 2019 március 8-ig megtekinthető

Rácsodálkozás: Szilágyi János (6.)

Rejtőző (akvarell 25x50 cm)

térbe fogott

lélegzetvétel formában

bújik - tájjá

Boldog születésnapot, kedves Mester!

Teljesség-átiratok (109.)

Szilágyi János: Ballada ' akvarell 35x50 cm /2010

Az igazságról

A szavak különlevők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggők és halom-szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást.

A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne.

(Weöres Sándor - A teljesség felé)

tűbe fűzött

cérna szavad nem az

igazat, csak a gondot

(mossa mossa
elkapdossa
napja folyik
holdja körül)

iszamós percnek
mézébe ragadva
fordított pályán
visszafelé hiszen

mellette közben
minden előre
habot ver élet
születés temetés

iszamós percnek
mézébe tagadva
telést borostyánba
amikor nem állta

benne kelés fakadt
felszúrt másikból
engedte ki menjen
engedte ki folyjon

(mossa mossa 
elkapdossa
napja kering
holdja körül)

mer' azt az igazad
alkalmassá tevéd
kimondani sose
ami ott bent lüktet

amiben mindétig
bezárod borostyán
jobb részed bezárod
kőfal szemed mögé

benne fakad kelés
de nem foly' ki hova
engednéd ki menjen
dermedése pokol

az iszamós percnek
mézébe ragadva
és nem is tagadod
magtalan magtalan...

(és újra elölről...)

igazad szakadás,

kívül rajtad - nem tud

összevarródni

Teljesség-átiratok (78.)

Szilágy János: Teremtés

Hármas-tükör

A határok-közti léleknek érzékelhető, ami tagolt; s eszme, ami tagolatlan. A határtalan léleknek felfogható, ami tagolatlan; s tünemény, ami tagolt. A teljes léleknek csonkaság, ami tagolt, vagy tagolatlan; valóság, ami túl van a megnevezhetőn.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

nem jel, bár jelent -

reggel egy dongó nem kért

begóniánkból

fakadó húsnak az éhes lihegések ki-be fallosza
fakadó léleknek a madárős szerelem-mítosza
észnek a formált haszonért tovaguruló forma
mind tagolás és ég el - képet reszket a korma

fakadó vérnek a csorgás mereven tartott élen
fakadó éhnek levet ízosztó sült a kenyéren
szemnek a végetlen csillagszeget izzó éj-seb
szájnak a szó - amin odamosolyoghat a végzet

lásd nem látod tagolatlan otthonod árnya fakó
hús foszlik forma avul hull emlékből ki a szó
csak a megsimogatni való Semmit nehezebb
tartani úgy - hogy még csak el sem nevezed

nem jel, bár jelent -

ős távlatok helyén a

dongózümmögés

Tájoló (három tételben)

Szilágyi János: Tájoló (Akvarell 35 x 50 cm 2017)

Iránytalan, ha tájolsz.
Tákolt, szokásos lépések híján -
na, most hova.
Kerítések. Falak. Múlt idegére
feszített ablakok. Szennyes eső.
Merre feszítsd. A léptet. Hova. Merre.
Tájoló. Iránytalan. Eltájolt,
tétova léptek eredménye.

Mit épít, aki tájol? Merre feszítse
a megépültek arcát? Kinek mutassa?
Hova kerüljön a lomb
hajnalonta ablakon beszökő lélegzete?
Hol ázzon át a hanyagul
fejtetőre csapott tető, a
nem múló szennyes esőben?
Hova tájolódjon a majdan
itt hagyandó?

És milyen tájon. Iránytalan.
Tákolt, szokásos lépéshelyek.
Térkő. Kerítés. Falak. Múlt
idegére feszített ablakok. Eső.
Egyet előre. Kettőt vissza.
Kettőt előre. Egyet vissza.
Tájidegen, tájházi táncban.

Iránytalan, ha tájolsz. Bicskát elő.
Kőre helyezve pörgesd -
keresztúti, fosztott lépéshelyek
megtagadása talpadon a sár.
Pörög a penge. Aztán megáll.

Golyónyomok a lehullt vakolat
alól. Sose ácsorogj
falak őrizte áthatolások
erőszakának ízében. Ne ácsorogj
vesztőhelyeken. Iránytalan?
Tájolj. Aztán indulj el. Indulj már,
hallod? Mire vársz? Tapsra.
Te hülye.

Szilágyi János: Tájoló' 2. (Akvarell 35 x 50 cm 2017)

Egy út van előtted. Melyiket válasszad.
A tájolás nem tudja a táj
megfosztottságát. A szakadások,
hiányok horpadásait. Irányt szabsz,
és tájat, ha tájolsz. Domborzatot,
vízmosást fütyül a táj az
önkényes térkép alá. A táj
fütyül a tájolásra.

Ezért tapossuk. El?
Gázolt nyúl a szennyes útfélen.
Kikezdték a varjak. Aszfaltcsík
éhes szakadásán a jóllakás
befoltozhatatlan lehetősége.
A nyúldög kátyú a környezetén.
Aszfalt-selyemszalagon
megtapadt, odaszáradt kis
Minótaurusz.

Tájolt út. Vezet. Kerülnéd.
Nem lépnél a rátévedt halálra -
de a lépéseitek futószőnyegén
éktelenkedik. Felszáradt vérnyomot
pecsételsz a kerekedre. Azt tanultad:
ne ácsorogj vesztőhelyen.
De hogyan hajts át rajta? Emléktelen,
áthatoló közönyben?

Igazán megtanulhatnál repülni,
a testre feszített égés erőszaka nélkül.
Így is: felülről. Látod az úttal
felsebzett tájon nyúldöggel
felsebzett utat. Egy másik élet,
tájolás üres átkeléshelyét. Mire vársz?
Tapsra. Kiradírozzák a dögevők.

Szilágyi János: Tájoló' 3. (Akvarell 35 x 50 cm 2017)

Maga eltájolta magát.
Még hogy keresés. Irányok szabott
rendjében suttogott nem rendjén
való tévelygés. Hullámot vető
kavics az áramlás világosan
kirajzolódó összességében.
Maga eltájolta magát.

Van élcsapat. Ön nem tartozik
az élcsapatba. Ön a falnak
fordulás visszatartó erejében bízik.
A tájba kapaszkodásba. A fába.
De emlékeztetném a gyökerekre. Aki
a tájba kapaszkodik az. Nézze, az
hamar beleolvad.

Az egyszer háttal áll nekünk.
Szemben a fallal. Golyónyomokkal
pettyezett fallal szemben.
Nem mondtuk magának eleget?
Ne ácsorogjon vesztőhelyeken.

Most már aztán tessék
arra menni, amerre a többi!
Tájidegen kanyargás nélkül.
Mire vár? Tapsra.
Ha nem, hát nem.
Beszélhetünk ezen a nyelven is.
Te hülye.

Tájoló

Szilágyi János: Tájoló (Akvarell 35 x 50 cm 2017)

Iránytalan, ha tájol.
Tákolt, szokásos lépések híján -
na, most hova.
Kerítések. Falak. Múlt idegére
feszített ablakok. Szennyes eső.
Merre feszítsd a léptet. Hova merre.
Tájoló. Iránytalan. Eltájolt léptek
tétova eredménye.

Mit épít? Aki tájol. Hova mutassa
a megépültek arcát? Kinek mutassa?
Hova kerüljön a lomb
hajnalonta ablakon beszökő lélegzete?
Hol ázzon át a hanyagul
fejtetőre csapott tető, a
nem múló szennyes esőben?
Hova tájolódik az
itt hagyandó?

És milyen tájon. Iránytalan.
Tákolt, szokásos lépéshelyek.
Térkő. Kerítés. Falak. Múlt
idegére feszített ablakok. Eső.
Egyet előre. Kettőt vissza.
Kettőt előre. Egyet vissza.
Tájidegen tájházi táncban.

Iránytalan, ha tájolsz. Bicskát elő.
Kőre helyezve pörgeted.
Keresztúti fosztott lépéshelyek
megtagadása talpadon a sár.
Nincs értelme egyéb irányokat
mutogatni. Hova mutatna.
Kinek mutatna. Pörög a penge. Aztán
megáll.

Golyónyomok a lehullt vakolat
alól. Sose ácsorogj ott,
ahol a fal még őrzi az áthatolások
erőszakának ízét. Ne ácsorogj
vesztőhelyeken. Iránytalan.
Tájolj. Aztán indulj el. Indulj már,
hallod? Mire vársz? Mit vársz.
Te hülye.

Rácsodálkozás: Szilágyi János (5.)

csak a Don Quijote-félék
látnak túl a dolgok
földhözragadt dialektikáján

mindig a Sancho Panzák
látnak túl a dolgok
eszeveszett dialektikáján

forog forog a 
malom szélfútta foszlott
kétcélú szárnya

forog forog
földbe kötött malom 
kéterű vitorlája

egymást kergeti
ugyanoda tart
a föl le
a le föl -

találkoznak a végén

Rácsodálkozás: Szilágyi János (4.)

Bukás ' Akvarell , tus (35 x 50 cm) 2017

zsigerek és bőr -

oszlanak. de előbb a

lélegzetvétel.

hús gyomornak

bőr kesztyűnek - halványuló

hiány középen.

*

oszoljanak kérem!

nincs itt sem - nincs itt

semmi látnivaló!

Harag

munkapéldány Szilágyi Jánosnak, köszönettel és szeretettel

hogy hívod azt, ki nem viseli jól, ha lenyomod a füstjét?*

*A képen nekem Káin az a vörösben égő, távolodó torzó. Ábel az a feketére égett test az átellenes sarokban, a düh felcsapása, a lenyomott füst, az átlépett határok túloldalán. Úgy vélem, a harag akkor születik, amikor a meghozott áldozat hiábavaló - az elutasításból születik: reakció. Ettől még megbocsáthatatlan - főleg a következménye. Ahogy a belső égésből kicsap, lobog, amíg ki nem alszik - kormot, pernyét, romokat hagyva maga után. Még nem a végleges szavak, nem a végleges elhelyezés... csak egy kísérlet, hogy megtiszteljem szavakkal is ezt a végtelenül inspiráló látványt.

Egy nő azonosítása

Szilágyi János: Egy nő azonosítása/2
Akvarell , tus (35 x 60 cm, 2017)

sejtek osztódni képes

éjszakaútját

járod a testben

illat nyomában -

hogyan rögzüljön párád

úgy, mintha bőrre

érintéshiány

nyomait a sötétben -

megfoghatatlant:

nem markolhatom

a véredényeidben

vereslő mítoszt

Rácsodálkozás: Szilágyi János (3.)

Intim ' / Buja csendélet
Olaj - vászon (100 x 120 cm)

antikold tovább

leselkedésben fogant

érintettséged

így lészen testté -

lakberendezési tárgyaink

közül egy

mintha plaketten -

egy simogatás íze

koptat fényesre

Ecce homo

Szilágyi János: Ecce homo
Olaj - vászon (100 x 120 cm)
2014- 17

latroknak is

játszott - ösztönröpképes

balga megtévedtnek

latroknak is -

elméjébe ragadt

örökös jobbulónak

súlytalan lebben nem áldoz megfeszítő gondolattal

magát köti a vélt tények körül láva módra fortyogó

(mindig a pokol követel magának sokkal nagyobb helyet)

egyik sem tudva tud

ahogy középen

nyíló aranykapu -

  

(tudva tudásban

sem levethető

hogy át kell bújni rajta)

abban hiszel:

képes leszel ezt is

egyedül megugrani?

nézd a pillangót

hogy nyílik nyílást

a bogárgyűjteményből

Rácsodálkozás: Szilágyi János (2.)

Magány (Monotípia, 2012)

magtalanul vak

befelé zuhanásban

lüktet a magma

Harag

Szilágyi János (olaj - vászon; 2016)

léted felszántó ekét

vonszolnád a sérülést -

csak tartson

*

elrákosodó

daganatként lüktetnek

a vonszolt percek

*

mielőtt tested

bosszút forralna - szívd és

fújd ki a mérget

Rácsodálkozás: Szilágyi János (1.)

Szilágyi János: Madárjós

zsigereit vagy

röptét - valahogy majd

elárulja magát 

*

kenődő bármid

légcsiganyálösvény - majd

arra törekszünk