(ahonnan: http://drazse57.blogspot.hu/2014/02/pasztell.html)
Mr. Gwyn úrnak, Fantázia portréfestőjének
Ha sikerülne portrét festenem
rólad.
Pusztán szavakkal. Pasztellt.
Ahol te látszol.
Annyira, hogy bárki más
ne helyettesíthesse be
a maga látszóját
a helyedre:
meg sem gyűrődő lepedőre -
alattad és rajtad a világ,
ahogy belemosódsz és beléd mosódik:
aranymosás.
A világmindenség titkával
a csípőd ívén - ahogy egy
odaképzelt férfitenyér
rajzolja ki.
Az apró eltérésekkel, amiket
más nem, de te látnál - a hosszabb
vagy rövidebb hajaddal
ahogy más időbe nő bele -
látnád, csak hogy
tudjuk: nem teremtek, másolok.
Ha így
sikerülne: soha egy sort
nem írnék azután.
Nem lenne rá okom.
Haikuverziója:
Látszol, Aranymosás.
Nem teremtek, másolok -
fény csillan így.
Az olyan furcsa szó, hogy látszója. lehetne látványa, képe? Jó, nem pofázok bele.
VálaszTörlésAmúgy szép. A haiku is, pedig azokat nem szoktam látni rendesen.
hiába furcsa, mégis egyetlen szóban a legtöbb, amit itt el lehet mondani :)
Törlésazért lenne 'látszója, mert Bárkimás a "rajzba" azt látja bele, akit maga rajzolna szívesen (s nem pedig önmagát), tehát azt, aki "neki látszik" - s ez a lehetőség portré esetében kerülendő :)
VálaszTörlésmerengek rajta, mi lehetne ott, helyette...
megtalált szó, szógyöngy :)
TörlésJa, nem kell más, ne merengj.
Törlésminden versem alakváltozik az idővel. ez a jobbik eset. a rosszabbik Frankenstein gyermekére hasonlít - (k)öltésre öltés...
TörlésÉn így hagynám.
VálaszTörlésFontos gondolat ez...
még csiszolódhat... ha egyszer valóban lesz időm visszailleszkedni. van egy kis vázlat jellege még. nem érzem késznek.
Törlésa haikut igen