Párbeszéd élőben
Emlékvásznak
vásznak csipeszelt rendje
napfény illata jár át
kölkös gyönge fuvallat
hűti le róla a párát -
rétség híme porozza
déli harangszó távol
rezgeti halkan a vásznat -
rezget a fény igazából
téged, hogyha a vásznad,
lepedőd éjbe gyürődik:
fény, szél, illa harangszó
mind bőrödre kenődik -
abroszra ha könyökölsz
konyharuhába ha edényt -
belesimogatja a fémbe akár
vele lélegzése a fényt -
ha magadra simítod a vásznat
napszíttát, szélbe kavargót
az aznapi fényt vele viseled, a múlt
fényt - az időbe csavargót,
ha magadra simítod a fényt is
harmatos éjbe borultat:
az aznapi létet vele viseled
emlékké izesült múltat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése