Tárlatvezetés: Jacek Yerka (18.)

Aki nem életmódjában vándorol, hanem
üldözés, éhhalál, vagy egyszerűen
a túlságosan szürke horizont elől
az mindig a maradék kultúra tutajára
költözik. Áramlatok és szelek játékszere
ahonnan lerepedezik és elpotyog
a java része. Elválaszthatatlan, de halott
struktúrában a használati tárgyak és
a dísz. A cafrang - az egykori egész
gyönyörű indoka. A szépség
szükségszerűen kopik el a használatban
a maradék kultúra tutaján.

A maradék kultúra tutaját úgy lakod,
mint földrengés és hurrikán után
a romokat. Ahogy tovasodorják a közöny
és az ostobaság hínáros hullámai.
A maradék kultúra töredékes.
A használója nem mindig emlékszik
mi mire való. Úgy lakod, mint
a barbárok az amfiteátrumot. Mint
hunok a monostort. Még ha
nem is raksz esténként kézzel írt
kódexekből tüzet - már nem biztos,
hogy el tudod őket olvasni.

Azzal pótolod a hiányokat, ami kézre
esik - miközben a maradék kultúra
tutaján a remény új partokat keres.
Ahol majd összetörik a part menti
zátonyokon a maradék is. Elhordod
éhes túlélő építőanyagnak - egy
sokkal egyszerűbb ornamentikájú
kunyhószerkezetbe. Dédelgetett
tárgyaid, a faragott ágyat majd
deszkákból reprodukálod.
Amíg ki nem finomul. Hogy aztán
majd egyszer azt is tovább
sodorja unokáddal a következő
földrengés, hurrikán - vagy a távlat
újabb szürkére kopása.