2014. február 7., péntek

Rácsodálkozás: Kisnémeth Ferenc (2.)




Üveg mögül - esőben

gördülő védett zugod
sűrű esőbe jön meg -
csak ülsz, mintegy a pillanatban.
hallgatsz kopogó csöndet.

tengerfenék-nedves világod
mint búvárharangból, lesed:
az ívét sűrűn pöttyöző
változékony cseppeket -

s a szélvédőn elcsorduló
vízcseppeken át
mintha nem a testet látnád
hanem az aurát.

teljes jogú értelmes látványt
a kontúrok helyett.
képlékenyebb világot tár fel
a víz és az üveg -

ki kéne szállni. de az ülésbe
övez a ború derűje.
változékony, nedves világod
gyönyörűje.

ki kéne szállni. de csak nézed
hogy fest a víz és üveg.
mint ki a kopogó csendben
megérkezett.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése