A dolgok, amiről nem beszélünk
recenziós epigonvers
Először egy képen, amin napszemüvegben
kérte ki magának.
Nőnézőpont rejtett anapesztusa. Pont.
A címlapinterjú magaslatából
is teljesen elmesélhetetlen a történet
ami nővé tesz.
Az anyaság nem oka, hanem következménye.
Egy bezárt szoba, amelyben nincs titok.
De van. Mint a mindig győző élők
a temetetlen múltban.
Valahol lenyomatot hagy
ez a nemiség, olyan lábnyom.
Mint a mindig győző halottak
hibátlan emléke. A nő: emlék.
És varázslat. Nem óv meg,
de megkísérli. Felnőtt, időközben
néha szégyelli, hiszen
annyian nem. Már érti: a vasárnap
ajándék. Amikor új gyerekek jönnek,
hogy a régiek felbukjanak a felnőttkor felszínére.
Ezek a te sorsaid. Sorról sorra.
Ahogy benne vendégeskedem, csak
épp annyival kiszámíthatatlanabbul
amennyi férfi voltomból következik.
Ha már így alakult, hogy igenis
van a soroknak, a sorsoknak neme.
Boldognak kell elképzelnünk őket.
A dolgokat, amikről így sem beszélsz.
ez meghat(ó)
VálaszTörléspedig csomagoltam bele kritikát is...
VálaszTörlésnem vagyok elfogult
VálaszTörlésde nem is nagyon találom a "kritikát"... :) , vagy nem annak látom...
VálaszTörlésa határozott határozatlanság, nincs, de van, mindig győzők az egyik. ettől olyan lábnyom - egyfelől.
VálaszTörlésmásfelől a tény, hogy egyáltalán van. hogy annyira van, hogy olvasóként nem hagyhatom figyelmen kívül a szöveg nemét és a saját nemem. szeretem, ha egy szövegnek foghatóan nincs ilyenje.
valójában nagyon tetszenek.
ez a lényeg - mármInt hogy "vaLójában nagyon tetszenek" :)
Törlés(a nézeteink meg lehetnek mások is, meg alakulóak is:) (még olykor az is előfordulhat, hogy nekem épp az tetszik valamiben , ami másnak nem :)