Csajka Gábor Cyprian
Magyarország
(néhány változat)
1
Mi voltál volna, örökké nem tudom.
Marék százas szög, egy hely, egy eszme,
valahány elgázolt kisróka teste,
holdfény a trágár keréknyomokon?
Már nem tudom, és sohase tudtam.
Valahol voltam, beszéltem, aludtam
magammal, mással; adódik mindig
valami máshol. Valaki mindig.
Mi voltál volna, örökké nem tudom.
Legelső csinált matéria, nyersebb,
állóbb s állandóbb a csámpázó versek
nyomainál a monitoron?
Már nem tudom. És örökre mindegy
az is, hogy az “örökre” hol van.
Otthon se voltál, otthon se voltam.
Ha intenél, még visszainthetek.
shizoo
Ugyanott
1
mi szerettél volna mindig ugyanaz
zsebbenelfér firkált eszme halmaza
notesz keréknyom esőkelő útpép
ma se úgy. vagy úgyse ér ma se haza -
nem tudom. kitántorgás. a zsebben elfér.
valahol lennünk. mindigek ugyanott.
valahol voltál beszéltél aludtál
voltál minekek sohák és ugyanok.
örökké voltál mindig ugyanaz
hiába feltett kérdés. hiába ima.
állóbb állandóbb de legfőképp nyersebb
nyomot hiába hagyó vesszőhiba.
nem tudom de fáj a szavaid
helyén villódzó monitorbeteg
villódzás. hogy örökre hiába
lesném szigorú tekintetedet.
2
Mi voltál volna, örökké nem tudom.
Marék százas szög, egy hely, egy eszme,
valahány elgázolt kisróka teste,
holdfény a trágár keréknyomokon?
Se köztársaság, se nemzet, se nép,
se államhatár, se pénz, se útlevél,
három kölyök, ki mélán mendegél,
s körülöttük a szemhatárig senki.
Talán ennyi sem, talán csak ennyi:
egy világon túli nyárdélután
forrósága a fakó klottgatyán,
s hogy élni: szeretni s szeretve lenni.
Mi voltál volna, örökké nem tudom.
Fölcsapó fémkarok és kerítések,
s a birtokok közt embernyi rések
civakodnak egy fél üveg boron.
2
mi szerettél volna sose ugyanaz
az ugyanazban. plakátvékony ázó
forgó kerékre tekeredett zászló
gyászodon nevettek elgázolt vigasz
nem ugyanazok de ugyanúgy urak
pöffeszkedésben nem hagynak soha békén
három kölök ténfereg a
tekinteted élén
határ üres zseb nincs náluk elég
s mégse alattuk. a nyár is odaég
akár a bőrük feketére kozmál
de ölelnek tisztábbak a kosznál
fejük felett terül akkora ég -
sose volnál uratlan örökké ugyanaz
botrány létet kizáró magánterület
három kölök - viseled a tekintetüket
három rés a rendszer befalaz.
3
Mi voltál volna, örökké nem tudom.
Marék százas szög, egy hely, egy eszme,
valahány elgázolt kisróka teste,
holdfény a trágár keréknyomokon?
Aprópénz tócsái az asztalon.
Egy üres csésze kávékarimája
óbégat fanyar ízeket a szájba;
fortélyos félelmemben elmosom.
Mi voltál volna: mindegy. Nem tudom.
A lassú, aljas emberirtást látva,
miképp feleznek életre s halálra,
vénséges jövődet én már most unom.
Semmilyen vagy, és semmi. Egyedül,
magadat magaddal eltemetve,
mint aki félig már el van esve,
s fél teste győztessé menekül.
3
mi szerettél volna mindig ugyanaz
nemigazodásig szalámivég
hóvég becsönget soha nem elég
kotyogós másodszor fő a zacc
vénséges jövőt örökké itt maradsz
pempőpampogását úgy unó értelem
örökké volnál másképp. hogyha nem:
leginkább így nem lennél ugyanaz.
nem vagy örökké. ahogy a keret
a végleg annyi és a véglegények
örök álom és az örök lényeg
hagymázálompára a Duna felett -
úgy semmilyen vagy semmi. bármelyik
ugyanúgy önmagát temeti. a szó
ha csak önmagával osztható
a sírkövön is csak éktelenkedik.
4
mi voltál volna örökké nem tudom
marék százas szög egy hely egy eszme
valahány elgázolt kisróka teste
holdfény a trágár keréknyomokon
már nem tudom és sohase tudtam
valahol voltam beszéltem aludtam
magammal mással
adódik mindig
valami máshol
valami mindig
mi voltál volna örökké nem tudom
látható fűszálak képtelen magány
fecskefészek az idő homlokán
aprópénz tócsái az asztalon
már nem tudom és
örökre mindegy
az is hogy az „örökre” hol van
én egy öregasszony két lába voltam
és jártam a földön
és vittem a hazám
4
mi szerettél volna nem tudom
plakátmagány és kidőlt pléhedény
eltaposott kis piszkosszürke lény
kerék a sívó holdsütött nyomon
mi szeretnék azt se. csak azt: az itt
ahol beszélek alszom szeretek
megszívlelt szívvel akár a gyerek
ez a máskor nincs. nem
változik.
mi szeretett volna - ha csak úgy belép
csak lenni mintha versben benne
bőr beszéde tapintható manna
ugyanott mindig mintha nem zuhanna -
bármi volna lenne ez az ország
ugyanaz magozza még ma is a torzsát
foghatod tatárra muszkára törökre
fájdalmasan egy fél egyféle
örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése