Irodalmi szabad rablás: Sashegyi József

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sashegyi József. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. április 14., szombat

Tüntetés

Sashegyi József képe

Már nem vagyok bátor
mert nem félek -
bármi következik: illat,
lélegzet kel a fák túlcsorduló ujjain -
egy sokaságnak vagyok
elenyésző része
és nem ijeszt meg
ez az elenyészés.

Hajnalban egymást riogatták a madarak,
a panelközökben rácsot képzelt vicsora elé
a kutyaugatás.
Már nem vagyok bátor
mert nem félek -
nincs köztünk semmi,
a bőr, a csont, a hörgés
különbözése sem.

Élem a reggelek ritmusát:
a nap gondjába göngyölöm magam
az altatóig.
Már nem vagyok bátor
mert nem félek -
ami ebből az ébredésből lényeges,
azt úgysem tudjátok
elragadni.
Hiszen természete szerint is
elragadtatás.

2018. április 5., csütörtök

Mandulavirágos

Enyedi Ildikónak

Sashegyi József képei

A szirom praktikum és költészet
szerv és menyasszonyi fátyol
funkció és sallang felett a csillanás -
ne azért akard érteni
hogy ne kelljen csodálni*.

A szirom - mint a madárdal:
fák komponálta lassú szvit
a látvány a hangja
az illat a hangja -
ne azért akard érteni
hogy ne kelljen csodálkoznod.

Az élet csoda és
úgy élheted meg
hogy csodálkozol.
Ne azért akard érteni
hogy ne kelljen csodálkozni.

Szép. ez arra való...
szinte hallom amint
laboratóriumi steril köpenybe
vonod ki magad a hatás alól -
mert minden foszló pillanatnyi
sérülékenysége ellenére
annak ellenére hogy elpusztíthatod
nagyobb
mint te.

A szirom praktikum és költészet
az életed is praktikum és költészet -
ha bármelyiket elzárod magadtól
a helyén bolyhos hiába takarított
pormacskaként megül
a halálfélelem.

napra csodálkozó

kitárulkozása

elhervad - na és?

hagyd magad - egy mély

lélegzetvétellel

azonosulj vele

*prózai olvasnivaló: Simon mágus, Enyedi Ildikó filmjéről a Könyvvizsgálókon

2018. március 18., vasárnap

Hitvita

az érzésbe kapaszkodóknak
időnként felvérzi a kezét
amibe kapaszkodnak
nem tudják elengedni a kardjuk élét
hiszen kizuhannának
a szökési sebességbe -

a gondolatba kapaszkodóknak
időnként zökken-meginog a szállítóeszköz:
a napja körül el nem engedett
parittyakő
a gondolatba kapaszkodóknak
a nap vonzalma is elsősorban
gondolat -

az egymásba kapaszkodókat
megsimogatja a teremtés
aztán ellentmondást nem
tűrően nyitja választja szakítja
a fonódó ujjakat -

miért fontos hogy neked van-e igazad
vagy a másik tévelygésnek?
a hitébe kapaszkodót is
elengedi végül a hite -

nézd - tényleg akad aki kapaszkodás
gyanánt a többit fojtogatja
a kezét ugyanúgy eltépi az idő
az áldozat nyakáról
ahogy az ölelőnek

ölés ölelés érzés gondolat
miért az a súly tart, hogy neked van-e igazad
vagy a másik tévelygésnek?

2018. március 16., péntek

Zen-fotók: Sashegyi József (32.)

A rációnak

varázspálcám* te

szimplán elmebetegségnek

titulálod

varázspálcámat te

ügyefogyott

seprűnek titulálod

a varázspálcámat te

leharcolt

mankónak titulálod

*ezt a világnézetet rendeltem hozzá - Sashegyi József gyönyörű, Káli-medencében készült képsorozatán át - de ugyanennyi erővel szerepelhetne itt Buddha-szobor, egy Életfát ábrázoló rajz, vagy egy egyszerű egy mezei jógázó napüdvözlet közben...

2018. március 8., csütörtök

Zen-fotók: Sashegyi József (31.)

mérföld-távoli

lassan ereszkedj ebbe

vízmart völgybe

lásd kicsiben

mekkora út ez a szomjtól

az első kortyig

2017. december 15., péntek

Disputa

Sashegyi József képe

Nem azért nem élek
tanítás szerint, mert már most
felvéteti velem az elítélt zubbonyát.

Hiszen tudom, az írás szerint
együtt zuhanok majd a
diabolikus károkozókkal,
ott verdesek hiába a fénybe
utat mutató angyal háta mögött
a köpcös szarral,
a bajszos szarral,
ott verdes majd az egyházi
tizedes meg a többiek,
ugyanabban a zuhanásban -

hiszen a mérce nem azt jelzi
hogy hánynak, hogy sokaknak,
hogy többeknek, hogy mindeneknek
ütöttél-e sebet,
hanem azt, ha egynek is.

Azért nem élek tanítás szerint
mert mind túlságosan is
emberi.

Mert mind ugyanúgy téveszt
szűkít és radíroz,
maszatol és ferdít az
aktuális diabolikák
folyvást változó igényei szerint.
Toronyból zuhanás közben
ordított átkok hálózata nem tart
csak amíg a zuhanás -
bámultam már, mintha parázsló tűz
éj-egébe néznék,
bámultam már úgy,
forszíroztam úgy a
leérkezést -

hiszen engem sem a lejegyzett izgat,
hanem ami leíratta.

2017. október 30., hétfő

II. János Pál egy mondata nyomán

hogyha a forrást keresed

felfelé ússz -

az árral szemben

2017. június 6., kedd

Félszerencse

fotó: Sashegyi József

sárkányfej-felét

hagyta meg időnk az

egész babonának

2017. március 5., vasárnap

Zen-fotók: Sashegyi József (30.)

így akasztja tested

láthatatlanul

az ömlő levegőt

nézz bele, kedves

Nárcisz - mert ez az örvénylés

a te tükröd

2017. február 6., hétfő

Zen-fotók: Sashegyi József (29.)

felhígul néhány

hetes jég-időkapszulád -

elbomolhatsz

télbe fagyott

szélrohamot őriz a jég

kortyol a víz majd

elbomolhatsz -

jég őrizte télbe dermedt

őszi szélroham

2016. szeptember 27., kedd

Szeptember végén

Sashegyi József képe

Megnehezülnek a felhők szatyrai. Reggel
belekarmol térdembe a hűlt fény.
Dérharmathajú fűszálak merednek rám
a nyárfák sorának
árnyékából, mintha én tehetnék róla.
A város megcsikordul, rosszul
olajozott kazánajtó, mögötte elfelejtettek
kitakarítani. A tavalyi tél hamujába rakom az
idei tüzet.

Nézd. A parton is ősz van, ahol egynyári vidám
szirom lehettél. Nem a nedves kenderkötél a
kikötőbak ékszere.
A szél a leggonoszabb ékszerész. Kiékeli a
szépet. Öregasszonyok mellére
képzel csókokból tétova
szemeket meresztő láncot. Ahol
a gondtalanságunk sétált ott most halk
csobbanásokkal nehezül a víz.

Valakitől majd bocsánatot kérek, mintha
én akartam volna hogy hervadj.
Így látod, ha a szélcsend múlt tótükrébe nézel -
szerintem csak a szemed sarka
rozsdásodik kicsit a párásabb levegőtől.
Most az a dolgunk, hogy tartsuk egymást
ahogy levél a bakot, és bak a levelet,
a parton ahol a nosztalgia jár ahogy szokott:
elkésve, őszben.

gyászhírt kapott a

nyár. ölbe ejtett kézzel

ültében őszül.

2016. augusztus 31., szerda

Zen-fotók: Sashegyi József (28.)

arctalan viselt

figyelmed alatt folyvást

a keresztúton

a világ: kész -
van-e tartása veled uram, de
nélküled?

2016. június 24., péntek

Zen-fotók: Sashegyi József (27.)

bokád ingerli

vasban maradó haragom -

tárt kapu mellett

praktikumba bújt

egykori kapubálvány -

azért csak őrzöm

2016. április 26., kedd

Tavaszi hármas - Tárnabontással

Annyi csodálatos fotót látok és annyiféle megközelítést - nem hagyja a többi, hogy megtapadjak akár csak néhány irányban. A néhány közül az egyik ilyen irány ez a nagyon visszafogottan munkált, kiemeléseket és kontrasztokat szelíden használó látásmód lenne, amivel többek között Sashegyi József is szívesen láttat. Ez a kép lehet elsőre semmi különös, de ha kitöltöd vele a látómeződ, akkor tündérligetté lesz. Egyszerűen üde. Így jelentette nekem akkor reggel a jól hozzáemelhetőt, a jobban megmutatott verzióját annak, amit a kilencedikről kinézve a parkban láthattam. Amikor egyik napról a másikra felharsan a zöld a fákon.

Szóval szembe jött velem ez a rendkívül szelíden tálalt kép, és elsőre így kívánkozott szavakba, amit nekem jelent, szabad versben:

nyílik - ez mindig lenyűgöz
a lassított felvételben átélt
zöld-özön robbanása

szelet kócoló lombhajakat
illatozik ez a merényletsorozat
az érzékeink ellen.
ez mindig
lenyűgöz - mert mint az
explózióból általában:
hiányzik belőle minden kontroll

jó ha nem figyelsz
mert akkor fájdalom nélkül
hámozza le rólad a
tél fegyelmét.

Szerintem ez alig igényel magyarázatot. Kicsit talán félrevihet, hogy ezzel játszom: a robbanással, az explózióval - ízléstelenséggel vádolhat, aki erre érzékeny (mint ahogy volt is ilyen). A korunk merényletsorozatai sokak szemében még ennyire sem átlényegíthetők, van ami egyszerűen nem lényegíthető át, nem válhat képalkotóvá, annyira azt jelenti, amit. Emlékszem, egy alkalommal általam nagyon sokra becsült karikaturista nehezményezte vershasználatban a vérvád kifejezést így - s valójában nem volt érvem az érveivel szemben. Mégis, amikor ezzel a metaforikus alappal játszom, nekem nem ez a párhuzam van a fejemben, hanem a bennünket is éltető lassú égés, amely a bolygó lélegzetvételének ritmusában (bolygó-lélegzetvételnek nevezem az évszakokat például) valójában iszonyú gyors, robbanásszerű. Mint a gyufafejé, sercegve villan, s már ki is alszik. A kép innen nő bennem, odáig, hogy a levetett ruhák rétegeinek lehámozását is mintegy e lassú robbanás-lökéshullám számlájára írjam - a tél fegyelme a rengeteg réteg, amibe belecsomagolod magad előle.

Szeretem a szabad áradást - de folyvást megkísért, hogy az így elcsípett, megfogalmazott gondolat-hullámot mintegy megszűrjem egy forma korallzátonyán - így léptem a fogalmazásban rögtön tovább, a tanka irányába:

jó ha nem figyelsz,
a lombok robbanása
így nyílhat beléd:
hajnalillat-lökéshullám
sodor el - hadd vigyen

Látható, hogy teljesen más fogásokat igényel… azzal együtt, hogy a két hét szótagos kiegészítő sor okán valójában még lehet egyszerű tömörítés. Kicsit csalok - a tanka első három sorára ugyanúgy vonatkozna a haiku szigorú belső rendje, a két magyarázó hosszú sornak is volnának formai követelései, mint például a megfelelő helyen használt hangsúly. Mondanám így: ez a vers jellegében tanka, lényegében a kötelező fordulatot-csattanót viszont a két értelmező zárósorba helyezi - így "fér el" az első háromban a szabad versben kifejlő gondolatmenet. Milyen érdekes! A fentiekből következően a haiku nem születhet további tömörítésből - meg kell lelni azt a 17 szótagba férő képet, amely egyenrangú a szabad-vers tartalmával és azonos rangú a képsűrűségével:

arcodba robban
a lombok áradása -
engedd. mosson el

Döntsétek el, sikerült-e. Az talán látszik, miért szerelmesedtem bele ebbe a tradicionális japán versformába, hogy végül miért lesz újra meg újra a legnagyobb kihívásommá, hangoltságom valódi mércéjévé a haiku.

Köszönöm, ha eddig elkísértél, olvasó!

2016. április 23., szombat

A művészetről

anyu nézd anyu

nem figyelsz anyu nézd ez

sziromciróka!

megveheted így a figyelmet?
lehet jó szándékkal igazat hazudni?
az ott a képen nem anyu.
az ott a képen a ne-tudd-ki.
tekintet nélkül. ottsincs viszonyú.
merül a visszfényben. adása
befogadása miatt marad ki
a sziromcirógatásból -
nem tudhatod, kiért meríti
jelet kavargó virtuális máshol.

tény. látsz számos anyut nem figyelni
és itt ez a kép. komplett figyelmi
felhívást provokáló-öntő
elkapott pillanat. ez benne a döntő?
ezért hazudsz vele? mert
pontos, úgy különben? a
hazugság által elsőre nyert?
az igazat mondd, ne csak a valódit?
nem anyu. nem figyelt? másra figyelt?

tény. szabadulóművészetet igényel
hogyan gumizzuk magunkra láncképp
az összes szemet, amin
kilátszol és kilátnék.
a távol borzongatása olykor a
legszebb pillanatokból emel ki:
fülembe borzongó bárzongora-
búrából bújtam másra figyelni
mert a kezemben ott rezgett a bőség
a világra bámuló
jajmindenfigyelmi lehetőség -

és tény. a művészet számtalanszor
így figyel. a nárciszok, az ismeretlen testek
a mást jelentik. a más igazat.
a képzeletnyáladzó vágyfelesleg
is millió nyálkás tükrön át
becézi a sarat.
a befogadó szemben eltéved, álmot alszik
az eredeti, formáló akarat -
a művész idő- és térhajlító: keres
egy magán túlmutató látványt -

szavak. szavak.
markolsz. szavakba másfél ég szivárványt.
eszköz. szentesítés. egy nemes cél
eléréséért a pillanat
valóságának szürkítője lettél -
szép verset írtál.

szégyelld magad.

Sashegyi József képei

2016. április 16., szombat

Tavaszi hármas

kép: Sashegyi József

szabadon:

nyílik - ez mindig lenyűgöz
a lassított felvételben átélt
zöld robbanás-özön

szelet kócoló lombhajakat
illatozik ez a merényletsorozat
az érzékeink ellen.
ez mindig
lenyűgöz - mert mint az
explózióból általában:
hiányzik belőle minden kontroll

jó ha nem figyelsz
mert akkor fájdalom nélkül
hámozza le rólad a
tél fegyelmét.

tankában:

jó ha nem figyelsz,
a lombok robbanása
így nyílhat beléd:
hajnalillat-lökéshullám
sodor el - hadd vigyen

haikuban:

arcodba robban
a lombok áradása -
engedd. mosson el