Zen-fotók: Stekovics Gáspár (78.)

12.24 (Útközben...)

foltokban elszórt

élet - gyomözön módján

érő fűdagály

foltokban elszórt

ünnep - elhagyott tanya

módján ürül ki

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (77.)

12
03

Erdőpart mohos

hullámverése nyaldos

bezárt zsalukat.

Öreg lak. Vajon

nyílik-e, ahogy erdő

az új tavasszal?

*

Építünk. Pedig

ágak moha-dús, épebb

hintája nevelt.

Otthonos. Méltó.

Elhagyottan is. Pedig

erdő-idegen.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (76.)

11
30

behúzott nyakú

szentély előtt rá se

bagózó csacsiság -

pára ül égre,

pára a kőre, szamárra,

pára, szegény...

*

leheletpára

az advent - melegen

tartja a születőt. 

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (75.)

11
20
reggel

Köd-kelte. Minden

homályáért a látó

lénye felelős?

Mi savazzuk szét

az ég vizét - belőlünk

gyűlik a pára -

teremtő ösztön

borong maga-aggatta

függönye mögül.

*

Köd-kelte. Nem szab

köztünk és a Nap közt

nagyobb távolságot.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (74.)

11
03

nádszálak - érzik

a vízen csillanó nap

alkonyillatát?

illatnyelven mit

üzen a lemenő nap

fényében a víz?

(Mint egy gyönyörűséges japán tusrajz - írták róla a közösségi felületen. Azt hiszem, nemcsak látványában, de szemléletmódjában is...)

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (74.)

10
11

hervadás gazdag

ízeit ugyanúgy

hordozza az érés

színében fürdik

leszakítva is érik

tovább az alma

 

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (73.)

09
24

égoldó víz, föld-

oldó ég valószínűtlen

valóság-arca

alkonybáb. lábad

lógathatod a megnyíló

 végtelenbe

Boldog születésnapot kívánok, kedves fényköltő!

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (72.)

08
20

fénycsepp-esőben

ázva érez-e gyönyört

a tollas élet?

fénycseppek csilló

záporában is elkél

a tollászkodás

koincidencia

07
24

Áldás vagy átok -

mondod. Néha úgy tűnik,

tényleg válaszol.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (71.)

07
16

törzsektől tördelt

fényben sajátítsd el a

növényi tartást:

idő járása

ha tüzet igéz is - nő.

amíg csak nőhet.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (70.)

07
12

visszaverődő

simulékonyságából

göröngyök nőnek

víz önmagával

vitájában alig látszik

a keltő part

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (69.)

csak haragos víz

csak haragvó ég

bolygó haragudtában

minden erőnk

emberiség lógázó 

lába az a bója

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (68.)

05.26

alkony tapogat

ráncos kezek cirógatta

fán, függönyön

idegen múlt babrál

tétován a mások

időkapuján

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (67.)

05
14

csepp töri tükrét

millió csepp - egyenként

mindegyik másként

*

minden érkezés

becsapódás - önmagát

csapja be a csepp:

csöpp teste égbe

ugrást kísérel - végül

tükrébe simul

*

utat talál fel

is a víz - csak ilyenkor

úgy hívjuk: pára

Költészet napja óta rakosgatom az Irodalmi szabad rablás oldalsávjába Stekovics Gáspár képeire írt verseim, egy új blokkba (a többi blogom/blogunk ajánlója, meg a lengépszerűbb bejegyzések között), a címe (a munkacíme) Képtérképészet. Szeretném egyben látni, amit ennek a csodálatos látásmódú embernek köszönhetek. Érdemes figyelemmel kísérni...

A vőlegény gyón és áldozik

Stekovics Gáspár képe

semmi sem úgy van, ahogy tanítottam
a dolgok az ellenkezőjüket jelentik
a helyes irány, ha úgy érzed, zuhansz
ha nem zuhansz, de úgy érzed

Minden megtartó kapaszkodód
és minden megtartott törvényed nyögés.
Magadra húzott bőrök nyögése,
a betartás, a kövérség ahogy izzad,
nem izzik hanem izzad -

mégis, izzásnak látszik
gyűlnek rám, ahogy dögre a legyek
gyönyörű, intim legyecskék
valójában nem hívhatnak a nevemen

valójában nem tudod a nevüket.
Innen a kicsinyítő hasonlatok,
légy, pillangó, tyúk, manócska és a többi.
Nem is tudom, hogyan képzeled!
Mind teljesebb méhe gyümölcse nálad!

nem a nevemen hívnak, mert nem úgy
mutatkozom be, hanem a hatás
mentén szabott képzelettel -
a zuhanásból fonok kapaszkodót

Hiába hiszik rólad: kitelő ember,
mindig ráfaragsz az érdekes részletekre.
Aki mögé lát, tudja, hogy kitelik tőled,
pedig sosem nyúltál utánuk -
úgy szeretnéd, ha tartanának...

tartanak akik utánam nyúltak
megtartanak, pedig nem is zuhantam
nem is éreztem zuhanásnak
pedig mostantól holdfogyatkozás jön

Lehettél volna a szótárak napja,
de így csak papíríz csirize a szónak.
Aki mögéd lát, látja, hogy az árnyék
amit vetsz, túl regényes alakú.
De úgyis hiába mondanám: hallgass. 

gyónom a mindenható Istennek
és nektek, testvéreim
hogy sokszor és sokat vétkeztem
gondolatban, szóban és cselekedetben

...és mulasztással. Ezt felejtenéd el,
hogy a legtöbbet a mulasztással.
Te magad vagy a tört pálca, ahogy
a kiejtett szavakat fogdosod.
Sajnálom. Istennél a kegyelem.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (66.)

nem ez a mese

vége - a magadra vett

megítéltetünk

(nagypéntek áldozatától hétfőig őrdög-ideje van)

 (mégis - ezt a korpuszt

állítjuk útfélre,

hogy megfeszüljön)

rügyfakadásban

eloldó lázas fényben

ez az Ő teste

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (65.)

02 22

szívdobogásod

rabsorain túl - két éjszál

kapubálvány

néha a rád ült

táj tükrözi rémült fék-

nélküliséged

*

sorba nevelt fák

díszőrsége mögött

kapu aurája

tündevilági

egét csak szívdobogásod

tapogatja

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (64.)*

nádszálak lelke

leng a túlvilági, hideg

lélegzetben

nádszálak zászló

teste sajog meleg fényű

hideg szélben

*Szélhárfa. Magamban így nevezem ezt a két képet.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (61-63.)

ez milyen ösvény!

megragadnak az ágak,

a sás - vagy repülsz.

***

milyen gyönyörü

valósággá láttad, mit

más giccsnek hívna...

***

a hó mindent tud

amit a víz - csak lassan;

fény mélyén, lassan

Lábjegyzet Tivadarhoz

Stekovics Gáspár képe

tarló rücskei

felett egyszál egyedül

gyökérbe bújt kedv

nyugodtan alszol

a többi álma-

suttogása nélkül is

- amihez lábjegyzet: Tivadar - gondolatok a Világ-galériában
- - s van egy fontos testvér-meglátása, szintén lábjegyzettel - Jorge Luis Borges szavaival és erdejével