"Ha a szavak az idő ölében alszanak... akkor én a szavak ölében alszom. Bizonyos értelemben véve minden könyv kabátkönyv számomra. Szűkölve bújok beléjük, amikor a belső szörnyem... a bordáimba kapaszkodik és a szívemet tépkedi. Elszántan szorongatom a könyveket... Iszom magamba a szavakat, hogy elsüketítsék az odabent tomboló gondolatokat...
Vannak olyan történetek, amelyek a részemmé válnak.Vagy talán mindegyik. Illesztékeket alakítanak ki, függőhidakat képeznek, beépülnek a gondolatvilágomba, finomítják az érzéseimet. Más lesz tőlük a világ.
Hordozom őket magamban, mint az emlékeket."
Amadea
Ha a szavak...
...az idő ölében alszanak
akkor te a szavak ölében
alszol.
idő ölében alvó szavak
ölében nem ébreszt, ha
a baj szól.
Ha akkora szól, amivel
nem bírsz - mint világnagy
álomkabátba
bújsz a saját szörnyed elől -
hátha elringatja benned
őt is az alvó
szavak álma.
az idő ölében alszanak
és altatnak téged a szavak -
és én nem kívánhatok
ehhez csak még szebb
álmokat.
(Hogy amikor emlékké puhul
ha mi szégyen -
egész valóddal lehess
szörnyeddel is ébren.)
idő-bölcsőben
VálaszTörlésringató szavak tudják
körénk a jászolt...
Zoli, köszönöm, ez gyönyörű!:)
VálaszTörlésEz gyönyörű lett...
VálaszTörlésÉn köszi :)
VálaszTörléshadd nyúljak a haiku-variához, Danaisz, a középső sorban, így:
idő-bölcsőben
ringó szavak altatják
körénk a jászolt...
elgondolkodtam az "alvó szavak ringatják" variációján is...
VálaszTörlés