Beszélgetés aktuálisan

                                            Radnóti szobra kapcsán

Konok Péter
A feljegyzetelés fontosságáról

Azt hiszem, most az a helyes
ha e furcsuló kor förtelmeit
spirálos füzetekbe kezdjük lassan összeírni
szigorú, kötött sorokba vagy a
döbbenettől dagályosan, ki-ki képességei szerint
mert nem a formán múlik
mert a formán már nem múlik semmi.
E füzeteket azután
üdvös lesz mindig
kabátzsebünkben tartanunk.
Így ismernek majd ránk
akik egy remélhetően boldogabb jövőben
testünket kiássák.



shizoo:
Abdai anzix

Mit szólok hozzá? - lám az eljövő
költőnek is, ki félve lép még,
most már a Mű a mérték.

Nem a förtelmeket írta. - az idő
pengett benne versbe konokul
mint megfeszített hegedűhúr

ha pattan.

A forma állandó volt benne - míg szakadtan
korunk mélyén örökre mozdulatlan
csak ez a hiány van. Se húr, se forma.
Nem tűz ez, csak a korma.

Őt pengette, ellene feszült benne a lélek
a formátlanság kísértetének.
Megtartotta. Nemcsak mert szerette
Mint bombázórajok húznak el felette
azóta az emlékező évek;
azt írta: ellenükre élek -
úgy tűnik bennünk is ellenünkre él.

Formált emlékhelyét 
csaknem mindegy, mi zúzta szét:
vele annál nagyobb gyalázat
már nem eshet, ami akkor.

Forma és emlékhely - elpusztít 
ez a vak kor. 

Mindegy hogy részeg ösztön
vagy a világ megférgesülése,
a föld alól megint a föld fölé törő
elvakult erő -

Nem vele esik a gyalázat, hanem velünk
történik, az, ami.
Mi nem tudunk megint méltóbban -
másképp hangzani:

úgy, mit akit veszteség ért. Mint aki gyászol
mint aki létét kiszegezné a világból,
s formálva rajta, enyhet adóul
alvó táborok felett 
hagyná kibomlani az emlékeket.

Enélkül forma és emlékhely
formaság és gazzal benőtt törött
kő. A sejtek mélyén
méregként gyűlő sejtelem -
ha ölni visznek terelt tömegben
maradjak inkább jeltelen.

Mert velünk annál nagyobb gyalázat
már nem eshet. Mint amire máig
nincsen magyarázat.

Felejtsen el a nyálát csorgató,
ha elpusztít. Ne őrizzen 
se emlék, sem varázslat.