pitypang és cipcirip

I.
Elfúló keresésben folyton
kapkodva szertefújó szélben
repülő pitypang ejtőernyők
szavaim menekítő zabolátlan
magzó rajai után -

csak mintha magban volna
biztos a perc. Ami magzik
az megnőhet ha betonba
is kell csavarozzon
dűbel gyökeret.

De az ajkamon így
magtalanul ül a szó.
Elfúló keresésben a helyettük
lihegett formák zokogása
puszta helyettes. A vers is.

Ha nem figyelek mintha a
függöny lebbenne
ha a szél fúj -
nem a mennybolt.


II.
Egy jóember felvette
és lelassította a tücskök
ciripelését: gregorián hangulatú
kórus szüntelen hálaadása a
tücsökdal. A bogárlét pillecsapó
sebességével. A mi fülünknek
hallatlan gyorsan.

Elfúló keresésben gyorsan
és ritmusa nélkül lihegek.
Lehet ám hogy a szó is
ezért repül el.

Ideje volna
meglelnem a létezésem
valódi sebességét ahol
követhetően kiejthető
a szerteejtőernyőző pitypang
magzata -

a többiébe kulcsolódik
együtt fújja a szél és
helyette lihegett formák nélkül
zeng a magossal a
magba kódolt cipcirip.