"Kialszom magamból a világot.
Ha odafigyelek, és erősen becsukom a szemem, akkor egyáltalán nem látok semmit a valóságból, és ez jó. Azt mondják, nem látni önáltatás, de Ön ne áltassa magát, a világ nem az, aminek látszik. A világ nem látszik. Vagy nem az a világ, ami látszik.
Alszom. Ébren vagyok, de alszom. Ha eleget gyakorlok, nyitott szemmel is tudok aludni. Ki tudom magamból aludni az életet. Ki tudom magamból aludni a halált. Mert alvás közben az ember se nem élő, se nem halott. Úton van.
Kialszom magamból a világot. Kialszom magamból a fényt is, az árnyékot is. Kialszom magamból az embert, de az állatot is. Néha kialszom magamból Istent."
Biedermann Izabella
Úgy készülök letenni magam,
egy ideje úgy - mint aki mindent
lerakhat.
Látszatra. Mint ki zár. Önáltatást,
amivel az éhség ébrenléte álomlétbe
laktat.
Mert minden éber percem paródia,
mivel nyitott szemmel is az álmot
alszom.
Az éberség elcsorbuló maródija,
alvásbeteg. Rég innen az ébredési
sarcon.
Alszom. Ébren vagyok, de alszom.
Kialhatatlan. Át az életet. A megélhető
mindent.
Kialszom magamból a halált. Az
állatot. Úgy érzem, kialszom magamból
az Istent.
az Istent.
Köszönöm. :)
VálaszTörlés