Joker slam

Srácok 
lányok...
öreg vagyok én már bohócnak.

---

Eredetileg csak ennyit akartam mondani...
de jobbat érdemeltek.

Az igazságot.

Hazudtam nektek.

Sokszor és sokat
hazudtam nektek.
Gyáva ember vagyok.
A gyávák
sokszor és sokat hazudnak és
kurva sokszor meggyónnak és
most
gyónom a mindenható közönségemnek
innen a mikrofon mögül, hogy
ti csak a közönségem vagytok.

Ez egy rosszul megírt,
hiteltelen egyszemélyes színdarab.
És ti vagytok a közönség.

Elmondhatnék nektek ehelyett a
rosszul megírt,
hatásvadász gyónás helyett inkább
még egy verset, nem?

---

Hazudtam nektek.
Fontos dolgokban is.
És ez a sok hazugság rajzol ki
nektek engem.

Láthatóan nem jelentek veszélyt a társadalomra.
Látszólag nem jelentek veszélyt az emberségre.

De most is ezt a maszkot látjátok.
Nincs rajtam festék.
De nem vagyok valódi.
A saját nektek mesélt meséim
hőse vagyok.
Ugyanúgy mesehős vagyok,
ahogyan Joker.

Hát...
Itt a vége. Fuss el véle.

Búcsú

Egy tisztelet maradt, a távollevőé. Vannak szerepek
amiből kifogysz. Ahogy a választások utáni napon
leginkább az elhulló levél szavakat söprögeted. Nem
veszel részt, akkor sem, ha részt veszel. Az egészére
tartanál igényt - pedig az is pánikbetegség. Nem látta
senki, de ma rommá forgácsoltad a reggeli verset, mert a
sötétedésig kerested, hogy mit mondtál volna. Csakhogy
mindegy, mit mondtál volna, ha nem mész el.
Márpedig nem mész el. Hiába szereted az embereket
abban a magát feszítő közösségben, önmagad már
nem tudod szeretni ott. Lassan rád csukódik ága font
szép rácsa mind a légnek. Magadtól idézel, ami
ebben a helyzetben különösen gyökérség. Egy
tisztelet maradt - már neked, és ez a tisztelet a
távolmaradás. Mindattól, amiről azt hitted, arcot,
viselhető arcot ad, marconábbat a képbe lógó
elektronikus harsonától, mint amit az egyszerű
és megkerülhetetlen tükröződések tárnak fel. Nem kell
más arcot kapnod, mint amivel az évek ajándékoztak.
Nem kell közönség, se fej, sem írás, a szavak sem
kellenek, csak ha kifolynak maguktól, ahogy a
ködfoltok folynak a napkelte alá. Úgy írj verset,
mintha bevizelnél. Az élmény önmagában elég nedves,
nem kell hozzá, hogy szagolják is. Kicsurrant belőled
a siker. Cserélj pelenkát. És érezd azért a távol lévő
nem szűnő tiszteletét azok iránt, akiket meghallgathattál,
megcsodálhattál, akik a barátjuknak neveztek.
Sosem voltál jó barát. Látod, így okoz csalódást az,
aki nem akar többé senkinek ilyen csalódást okozni.

Klíma-slam

nagyon máshonnan nézve, a klímakatasztrófáról, avagy

mit kellene és mit lehet tenni

tusfürdő, hétféle. sampon, háromféle.
hajbalzsam. kézkrém. pakolás.
lábkrém. gyógynövényes kencefice.
borotválkozás előtti és utáni arcszesz.
spray. egy másik. arctonik. arcradír.
alapozó. sminkkészlet. stift.
lóbalzsam, gél. lábgombakrém.
first. second. thirty in one.
fogkefék. fogkrémek. szájöblítő.
      és még hatszor ennyi fiszem faszom.

mosószer. fehérre. színeshez. öblítő.
      mosószer, öblítő külön a technikai ruházathoz.

zuhanyfüggöny. kilépő. műszálas törölköző,
hajkefe. fésű. hajszárító teste, mosógép teste.
      mi a lófaszt keres itt egy ketchupos üveg -
és még sorolhatnám, mert ez csak a fürdőszoba volt,
úgy,
hogy a felét kihagytam, mert azt se tudom, micsoda.

a konyhába már be se merek menni.
ezernél bőven több olyan tárgy,
amiből műanyagszemét, vagy egyéb
veszélyes hulladék válik, amikor
kiürül, elavul, elromlik.
a szent műanyagkorszak eljövetele előtt
ez mind súlyos luxuscikk volt.
az elit kiváltsága. mint a parfüm
tizenixedik Lajos udvarában.
muránói üvegcsében. leparafadugózva.

a polgári (mondjam úgy, tárgygazdag) életrend
ma a századokon át társadalmon belül elkülönült
(mondjam úgy, gazdag) életrend mintájára épül.
mindenki ezt akarja. ezt a színvonalat.
konzum, meg konfekció, meg guccsi a
27. számú áruházból a Kőbányai útról, de
ez az életszínvonalunkhoz mára elengedhetetlennek
érzett minimum.
tömegcikk, szakmányban gyártott ipari gagyi,
fogyasztónak kitalált pénztárcaapasztás a
szépségipar, meg a higiéniaipar -

mint a teljes betegségipar,
szóval ipar.
iparkodj beszerezni a legújabb
tégelybe gyömöszölt megváltást...

ugyanez a táplálkozásra. húst eszünk hússal
amit nagyapáink egy héten egyszer: vasárnap.
ha jutott.
csirkecsirkecsirke disznódisznódisznó marhamarhamarha
marhasok metán a légkörben, mert a nagyüzemi marha
egyik végterméke a marhafing.
ez luxus, akkor is,
ha a KFC ótvarkodja össze.

nézz körül a zöldségespulton. teli vagyunk ideszállított
egzotikumokkal, amihez amúgy századokon át
csak egy kiváltságos réteg juthatott.
a gyarmatáruboltból.
nem jutott a népnek banán,
se mangó nem nőtt almafán,
baszhatta a hun, a gót, a szarmata
nem volt gyarmata.

ugyanez a vízhasználatra. percenként több ezer
afrikai család teljes vízigényét csurgatjuk a lefolyóba,
hogy ne átmelegedett löttyöt igyunk a panelban.
a bepalackozott szénsavas kiürüléseket szóba se hozom,
most rendeltük hatosával házhoz a tescoból.
ott a nap-mint napi zuhany,
amit minden gátlás nélkül forgatunk vissza
a beleoldódott bőrtisztító mérgekkel
meg a mikro-műanyaggal együtt.

ott a fűtés. meg a hűtés. kikapcsolod, bekapcsolod, kész.
csőhálózatokba font cselédek szelleme rakja
az otthon radiátoraiba a tüzet.
ez a hálózati szolgálólány meséje.
akit aztán te szolgálsz a számlával, a késedelmi kamatokkal,
meg a visszakapcsolás költségével.

az úgymond fejlett államok polgárai úgy élnek,
nagyon széles körben, ahogy egykor
a legszűkebb, kiváltságos rétegeik.
globalizálódott a társadalmi piramis...
és erről önként, itt, a győztesek világában
nagyon kevesen fognak lemondani.
mert a tusfürdő nem karcolja a bőrt,
ahogy a mosószappan.
mert egy forró nyári napon tényleg nincs jobb,
mint belecsobbanni a több ezer liter
édesvízzel töltött medencébe.
és mert a tökéletesen elkészített steak
valóban finomabb, mint a búzadarakása.

és akkor az általunk gólemmé növelt nagy rendszerek
önfenntartó ösztöneit még bele se számoltam.

amiről beszélek, az az életmódunk károsanyagkibocsátása.
és igen. önként én se szívesen mondanék le róla.
na és te?
és te?
és te?

Ételfutár - slam

Ételfutár vagyok. Az éhetek szolgálatában 

megtett méterek rabszolgája.

Látom, ahogy nyeldekeltek a jóllakás előérzetétől.
Nekem csak annyi a dolgom, hogy kézügybe vigyem a jó étvágyat.
Csak egy összekötő kapocs vagyok a nyálcsordulás és
beteljesült hasak feszülése közt.

Barlangjaitokba hordom az elejtett zsákmányállatot,
ízlésesen kizsigerelve, steril szennybe tálalva, amit kidobtok.
Üvölt a hátamon célszerűen kialakított csomagolásból a csomagolás.

Ez a magány házhoz szállítása, kalkulált szemétbe csomagolva.

Szerintem Ítélet Pajtás külön felrója majd,

amiért ennyire szemérmetlenül élvezem
az éhetekbe csomagolt feladatba csomagolt városátszeléseket.

Kivéve, amikor Bizonyos Helyekre vet így a sorsom.

Mert kivihetetlen tervektől zsongó helyekre viszem ilyenkor,
az éhedbe a bizonyosságot. Vannak ilyen helyek.

Ki se teszed a lábad az annyi munkával szabadon választott cellából.

A rácsot csak annyira nyitod ki, hogy beférjen az

egyen-zacskóba gyömködött klasszik kosár,
kiférjen a köntös alól előbuggyanó kezed -
látom a szemedben, hogy már annyiféle kosarat kaptál,
hogy egyre megy, mennyi tartósítószerrel kivitelezték ezt a frissességet.

Nem látom, ahogy kicsomagolod, megterítesz-e a saját örömötökre,

vagy csak betoljátok, papírból, zacskóból,
állva, ahogy az álmok hercegei halnak.
Nem látom, ahogy a kiutad se - még jó,
hogy amerről jöttem, lépcsőház, udvar kopott sötétségében én azért kitalálok.

Kitalálok neked egy másféle kudarcot.
Ahol nem rendel az éhed, a férjed nem éjszaka jár haza,

zsebében a nem kérdezed, hogy szerezte betevőjével,

nem vet gyanakvó pillantást a melegen tartó táska alatt roskadozó ételfutárra:
járt-e odabent. Is.

Hiszen ahogy Allah nevében kell, fejkendőben,

de egy szál köntösben,

zuhany alól vetted át a stafétát,
amit egy fáradt alkalmazott ütött össze oda se nézve,
egy fáradt pénztáros ütött ki a gépből

és egy ütött-kopott biciklin tekergett idáig.

Nem tudom, mit keres itt ennyi ütés, amikor csak enni akartál.

Remélem, rögtön ettetek.

Mert a saját párájában szivacsosra ázott sült krumpli, a kihűlt burger
olyan, mint a szerelmesek éltek-haltakja
boldogan nélkül.

Remélem nem a ti ablakotok
dobálta a Bizonyos Helyek éjjelébe a tehetetlen dühöt-
fájdalmat szüremlő hangokat.

Ha nem unnád - slam

Elmondanám, ha nem unnád,
de unod.
Még el se kezdtem és már unod!
Meg amúgy is, ez egy versenyhelyzet,
amíg dumálok, a saját szöveged
lüktet a fejedben,
úgyhogy kimész és rágyújtasz inkább -
pedig mi tulajdonképpen egymásnak beszélünk (bocs, közönség...),
de egymást se hallgatjuk meg.
Ez itt egy magányra alapozott
koporsószínpad szubkultúra haverikörhabbal.


Elmondanám, ha nem unnád,
de úgyis unod!
Mert magunkat ismételjük, ahogy a
köztévé kínjában a hatvanas éveket,
időben folyton hátrálva,
Szomszédoktól Tenkes kapitányáig,
labancrendszertől kurucinfóig -
nézhetetlen. Folyamatosan sugárzott
hétfői adásszünet.


Unod.
Tudod, hogy a hatalom szereti ha a szöveg
környezet,
ha a környezet térkő,
lehet menetelni rajta.
Amíg menetel van, addig késik az eljövetel.
A szóba hozott szó kiesik a szótárból,
sikerült nekik a szavak jelentését kiejteni.


Ezért lényeges, hogy te mit ejtesz -
mondanám, de unod.
Mert könnyűnek találtatott a mondás, hogy
egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.
Az idézetből már csak a süllyedés a bizonyos.
Így aztán honfitársaink jókora része már csak az indulat nyelvén beszél.


Elmondanám, de unnád, hiszen elmondtam már: beszélgess!
Meg hallgasd meg a másikat, ha povedál (orosz szó, csak úgy mondom...).
Nincs más fegyverünk, mint beszélgetni.
Először el kéne beszélgetnünk a szomszédainkkal.
Hogy hogyan viselnének egy laza coming outot:
szia, én például teljesen megbízhatatlan és szétcsúszott drogos
voltam egy időben, te buzi-e vagy?
Na, nem pont így...
De ezt a mélységesen zárkózni kényszerítő
félelemkultúrát egyedül a bizalommal szaggathatod fel.

Kénytelenek leszünk a mellettünk álló, ülő,
homokozóban összehomokozott gyerekét
betáplált népnemzeti aggodalommal figyelő,
kutyáját épp nagy gonddal a járdára szarató,
fékcsikorgásban, autóablakon kihajolva
épp indulatát artikuláló
embertársunk szemébe nézni és beszélgetni vele.


Szar ügy...

Igazi kaland...

Öngyilkos bevetés...
Kamikaze akció...
Tudom mire kérlek...


Szóval elmondanám, ha nem unnád - bár néha már én is unom...
Nincs más választásunk, mint beszélni és
meghallgatni a másikat.

Pride slam (e néven a második)

Szóval mielőtt papírszarvat csavarunk a homlokunkra és
telipukizzuk szivárvánnyal a várost, nézzük meg,
milyen sorfalak között vonul a büszkeség.

mi az má'! mi az má'! mi az má'!
látom, nézem, ripost, lokál, közszolgálati híradó -
előbb miazmátlanítani kéne a közbeszédet.
a közszolg állat telepiszkítja a kitölthető helyeket
a hír adó egy nemzeti együtt mű-ködöt köhögő rendszerben
befizetett zombiadó egy ingyenes rock-koncerten
ahol többek közt Dalos ügynök fújja a szájszagú májust -
nemzeti együtt működöt fedési rendszer
miazmája.

marminálunk, babám.
megint az jött a szokásba.

Szóval nézzünk már körül, mert a közbeszéd elementáris erővel visszahat,
ez itt tényleg éjjel is, meg nappal is Budapest -
befővárosálok ettől a stílusnak nem nevezhető shit lush-tól -
ahogy nyilvánosan telibeszarod a környezeted,
ha például egy "fontos üzleti tárgyalás" kellős közepén ér
a 133-ason...
a többiek kényszeredett figyelme, tömegközzötyögés közben -
mit nézel, nézel, hogy mit nézek, komolyan még neked áll feljebb
amiért hallani merem.
a közlekedőedényt jobban lögyböli a hangod,
mint a kerekek alatt a négymszínnel hiába festett kátyúk
melletted műk öröm mell ácsorog rabszolgád K tyúk -
szóval ez magánbeszélgetés kihangosítva, belterjes terjedelemben
ahogy nem válogatod meg a szavaid és mindenki
faszfej és gyökér és az üzleti partnered is
a fülünk hallatára menjen a büdös kurva anyjába -
kicsontozzalak, geci?

szóval mielőtt nekilátnánk telipukizni szivárvánnyal a várost
hogy a népség agyát mossa át a szabadság lehetőségének színgazdag illata
nem ártana kitisztítani a közbeszédet,
mert ebben az üzletileg is generált
politikai szándékoknak is tökéleteset fosó seggszájszagban
egyszerűen erősebb hatásokhoz szokik az istenadta nép.



Tudod  mit? Elkezdem én.
Nem túl hangos kezdemény:
vaze,
laza -

hogy nem szólok punchline-on át
s Coelho-nyelvi birkaság
(legel)
se kell -


költőmodor (ha nem tanult
de kellőképpen elborult)
az ám,
lazán!

És mindenképpen kedvesen
hogy ne kössél belém te sem,
kipesz,
kopasz...



Szóval azt hiszem, először el kéne beszélgetnünk a szomszédokkal.
Hogy hogyan viselnének egy laza coming outot -
szia, én például teljesen megbízhatatlan és szétcsúszott drogos
voltam egy időben, te buzi-e vagy?
Szóval nem pont így, de ezt a mélységesen zárkózni kényszerítő
félelemkultúrát egyedül a bizalommal szaggathatod fel.
Itt, a városban, ott, nagyanyádék szülőfalujában,
ahol ismernek. Mint a rossz pénzt, meg mint egy
elfogadható mértékig devalválódó fizetőeszközt, amilyen a forint.

Szóval sajnos kénytelenek leszünk becsukni a mobiltelefont
ahol hasonszőrűek bólogatnak és trollok anyázzák a szavaink
(átmenet nincs) -
ahol jóízűen ellebegünk egy véleménybuborékban, szóval
kénytelenek leszünk a mellettünk álló, ülő,
homokozóban összehomokozott gyerekét
betáplált népnemzeti aggodalommal figyelő,
kutyáját épp nagy gonddal a járdára szarató,
kénytelenek leszünk a
fékcsikorgásban, autóablakon kihajolva
épp indulatteli artikulációt megfogalmazni készülő
embertársunk szemébe nézni és beszélgetni vele.

Szar ügy.
Igazi kaland.
Életveszélyes.
Tudom, mire kérlek.
Öngyilkos bevetés.
Kamikazeakció.

De nincs más választásunk, mint beszélgetni.

Hogy ne csak a céltáblát mutasd fel, amikor felvonulnál
egy akármilyen kisebbség érdekeinek védelmében.

Magyar nóta (slam)

Kőszeg Ferencnek, A vörös cápa napjáért

megroppantott gerincű ország
valaha nyakas -
viadalra készen kárált
tyúkszaros kisudvarában
a vörös kakas

de aztán Mátyás megebédelte
ahány zsírcsepp
annyi tallér -
hogy páva se szálljon rája
kiszögezte megyeháza
tetőzetét is a pallér



megroppantott gerincű ország
nehéz a feje -
nehéz a sujtásos
kastélydarutollas
nem esi süvege

ül rajta turáni tempó
ahány vércsepp
annyi mementó 
valami -
valami kis nyújtott segély nélkül
nem is tudná szegény fejét
maga tartani



megroppantott gerincű ország
saját magát zsebeli -
tekintetét egymás koszos
tornacsukájánál feljebb
dehogy emeli

megint az a tekintetes
ahány csepp zsír
annyi tunk -
egyszer élünk! mit érdekel
végén dejsze' egytől egyig
úgyis rábaszunk!



na.

szóval rájöttem, hogy ez nagyon rossz hozzáállás.

felesleges felülről dörögni.

mert a legtöbbet ebben a helyzetben

akkor teheted, ha összeismerkedsz a szomszédoddal.

akkoriban, amikor a városmajori templom kapujában

vasárnap hajnalban alvó hajléktalanról slameltem* nektek

Jézus tegnap körtét vacsorázott
kiválogatta a félig rohadtat -
köré ömlött az est, Városmajor,
a Fény utcai fény, szombat, piacnap...

...vasárnap van.
Hé te! Jézus! ébredj.
Mindjárt kezdődik a szentmise. tudod...

akkor amúgy az idős szomszédasszonyom gondozó idős szomszédasszonyomnak

segítettem azzal, hogy néha átjártam beszélgetni az idősebb szomszédasszonyomhoz

hogy legalább hetente néhány órát férfihangot is halljon a néni.

a felettem lakónak elmondtam a saját vízvédelmem érdekében

hogyan szigetelje a lodzsát (tudjátok, az az erkély befelé)

és egyből értette

azóta néha megcsodálom ahogy a feleségével tolja -

megcsodálom a babakocsiban a kisfiát

szóval a legtöbb, amit ebben a helyzetben tehetsz, hogy 

beszélgetsz a szomszédoddal

hogy ne csak a híradóból

szerezze a híreket

hogy ne csak a beletöltött

rettegések keljenek benne

a szomszédod nem teória, hanem valóság -

én így mennék közel a cápához

*az idézett slam teljes szövege: Vasárnap hajnal

Múzeum-lépcső (slam)

A Lánchíd eredeti láncszeme a Nemzeti Múzeum lépcsője előtt.
(múlt-kor.hu)

Hagyjuk már, Sándor!
Talpon állunk ebben a talponállóban,
te mindenütt ott vagy, azaz valójában sehol
ifjú szívekben, ja.
Meg leginkább a könyvtárak porosodó polcain.
Könyvtárak szállongó pora vagy, Sándor!

Ezen a tájon eddig minden forradalom olyan volt

mint amikor telibe tárazod
a forgópisztolyt az orosz ruletthez.

Te halott vagy, Sándor, por a porhoz,

Én a kokárdát a bordám rácsai közt viselem.

Hagyjuk már! Nem látod?
Itt a forrongás után mindig a kiegyezés jön.
valamiféle szatmári szilvapálinka béke,
nem jobb a Deák...né vásznánál,
Mindig eljutunk a robbanáspontig aztán
egyezkedünk a győztessel a romokon.

Hajlamosak vagyunk szabadságharcnak hívni
és van is egy rétege ami hasonlít,
de Sándor!
Itt elfelejtjük, hogy a labancok olyan magyarok voltak,
akik Habsburg érdekeltségekbe fektettek...
vagy az aktuális cár atyuskától vásároltak atomhulladékot,
hogy fojtsa el a lázadozó kurucokat -
itt szabadságharcok meg forradalmak után mindig
a kiegyezések jöttek, Sándor!

Talpon állunk ebben a talponállóban,
itt soha nem kínálnak hellyel -
Egészségedre, Sándor! Halott vagy, por a porhoz,
és én a kokárdát a bordám rácsai között viselem.

Hagyjuk már! Vagy tudod mit? Gyere vissza
Barguzinból, vagy a temesvári tömegsírból, vagy a
fasz tudja honnan, csak gyere!
Hozd magaddal Csaba királyfit, meg
Koppányt, az Árpád házi leányágakat, meg Bocskait,
meg Zrínyit, meg Thökölyt, meg Vak Bottyánt,
meg az összes rebellist és egyezzünk ki!
Egyezzünk ki, milyen forradalmat akarunk csinálni!
Gyújtsunk lámpást, hogy fújja el megint a sztyeppei szél?
Kergessük el ezeket, aztán azokat, aztán amazokat,
akik valójában mindig mi vagyunk Sándor?
Vagy a testvérünk, vagy az unokatestvérünk,
valaki oldalági rokon a családból?
Édesapánk, aki a rezsim szájával szegény
Magyarország anyácska csecsét szíja?

Gyere vissza, és zavarjuk el őket! Amíg csak az
igaz magyarok maradnak, ketten, te, meg én,
na jó, esetleg még a Molnár Péter...
aztán majd kisorsoljuk hármunk közül ki legyen a
labanc, jó?

Túlságosan hozzászoktunk ehhez a hülye
társasjátékhoz, Sándor! Ez ilyen, feltámadásra kivégzés,
mintha háromnaponta megfeszítenénk a Magyarok Istenét!
Jár a pofánk, talpon állunk ebben a talponállóban,
szerintem már te is elég részeg vagy Sanyikám!
És én a kokárdát még mindig a bordám rácsai közt viselem...

Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni és
elégetni rajta az összes könyvet, Sándor!
Meg az összes laptopot és tabletet és mobiltelefont
hogy én se tudjam miről tovább olvasni ezt a szart...
félig Putyin atyuska lottyadt seggében
félig a német ipar eurokínaijaiként, bazd meg, Sanyikám,
Európa közepén a hátsó udvarában végvári vitézt játszva...
jól van, elég részeg vagyok hozzá, menjünk és szavaljunk!
Szavaljuk el ebben a talponállóban, hogy talpra!
Nekem is szükségem volna azokra a lázas napokra...

Egészségedre Sanci! Söndör! Sanyikám!
Csinálj már valamit a mellkasommal, mert
a kokárdát még mindig...

Valentin After (slam)

Elmélet és gyakorlat


Mint a mesében. Csavargó lelkű lovag, toronylakó királylány.
Gyíklegyíklesőzés után ásó, kapa, nagyharangig.
Aha...
Mint a mítoszban. Akinek nincs, gyúr magának.

Létre masszíroz párt.
Vagy sikerül készre faragni... 

Vagy nem...
Mint a legendában. Más gyerekével viselős?
Nem baj! Szereted! Hát ő kell. Gyerekestül.
Hátőőőő... De neki nem te...
Mint az ezotériában. Komplett létterv szerint egymásnak lett két fél kattan össze.
Őrangyalcsere, lélektárs.
Na persze...
Mint a tragédiában. Gyűlöletek táptalaján kivirul.
Aztán - Rómeó! Júlia! - egymásba haltok.
Mekkora buli...!
Mint a romantikus regényben. A lángodnak ő a szene.
Bonyodalmak - zord atya, párbaj, szöktetés a szerájból
befejeztével súlyos szagú rózsalugasban. 

(szipp)
Mint a realizmusban. Szellemi társad, bár a
főközbeszerző eped érte, téged választ és a nyomort.
Vagy nem.
Mint a modernben. Észre se veszitek, s már pár. Pár percig.
Na, ez párszor bejött...
Mint a groteszkben.
Te csak a kasszírpénzért mész, de bezzeg Godóné... várja.




Egy szóval két nem. Vagy... nagyon sok nem.
Te is a négyzete lettél, vagy (nézőpont kérdése) gyöke.
Biomix, génlutri - mondják a tudósok.
Fickándó hímmag és petesejt osztódó terméke - közli az orvos.
Égi ajándék, a család értelme - ígyen az egyház.
Elsőszülött, családfatörzs-ág, névtovaszállító - nyögdel a nemzetség.
Vagyonrészörökös - szignálja a jog.
Két lélek csordultig teli bögréjéből a csurgás - képel a költő.
Röpke gyönyör kertjéből kinövő új kín - mondja a bölcs.




Avagy csak ott rohadtok egy raktárban karácsony előtt
az utolsó munkanapon és a testi közelség egy
kiszámíthatatlanul adott pontján
magnetikus erővel lecsap rátok a csók!

Aztán te kiszédelegsz a csaj meg ott remeg
mint egy megpendített idegektől zengő gitár.
És egészen a két ünnep közti első munkanapig mind a ketten
azt se tudjátok hogy most mi a fasz van.

Te persze be vagy szarva.
Mert valójában azóta is be vagy szarva...
itt vannak ezek a bögyös faros izék,
baromira nem úgy működnek, ahogy olvastad, meg elképzelted
Meg hát... Meg hát! Mi?
Meg hát valójában nyuszi vagy, McFly...

Itt van ez a tini, megint ledarál, mint az előző...
mint az előző hat...

Úgyhogy amikor huszonhetedikén elédszédül, csak habogsz....
Ő beáll a pultba pityeregni, csinálja az egyik sós kávét a másik után -
te kint a bolt előtt szívod azt a rohadt cigit, aztán elhatározásra jutsz,
mer'hogy nem erre az érzésre vágytál eddig, te hülye!?

Bemész és a következő örökbecsű hódító szöveggel hengereled le:
Tudod mit? Vágjunk bele...




Ennek decemberben lesz tizennyolcadik éve...
Hát hogy a fenébe ne sütnék neki Valentin napra palacsintát?!

Indulat ideje (slam)

versváltozata: Dísszemle a századelőn

bő verziója: Ellenállás (slam)




Századok elején az indulat ideje menetel
az indulat ideje harsogja teli torokból az indulókat
az indulat ideje emberbőrbe bújt gátlástalanság
éneklés közben olykor a saját torkát is átharapja

az indulat ideje bordélyba jár
ha nincs bordély csinál
egyszer használatos testekben ássa el a magvat
békeidőben erőszakolónak hívnák de az indulat idején
hát csoda hogy nem bírt magával szegénynek
aztán csodálkoznak amikor
megásatja az egyszer használatos sírokat
vagy csak ott hagyja az örömét rothadni a napon

századok elején az indulat ideje menetel
viszi bakancs zsigerek koponyák
haditemetők ki tudja hol hiába elkapart
kollektív kötelességtudatát -

mit keresek én ebben a pistiavérzivatarban?
már a készülődés testépítő fázisa is undorít
a bőréthagyjarajta fordulóvilági ordas emberek -
mert fegyverek között neveltek gyilkosoddá
hippitanyán virágszülő kiskacsafürdikanyácska?

századok elején az indulat ideje menetel
a szurkolók a pálya szélén nemzetiszínlobogtatnak
és én tényleg megadnám magam ennek a lelkes
faszomtudja hova tartó nagy menetelésnek -
ha asz'ondja a faszköszörű kiszálljak?
miután kanyarodás közben leszorított
egy teljes hadsereg indulat ideje üvölti bennem hogy
szájjá' ki bazmeg nézzük meg mekkora vagy az autód nélkül!


összevéreznek belül a felkiáltójelek
amikor a mérgem nyelem ha a sorba elém
gátlástalanul nem is tolakszik a behozhatatlan előny 

csak beáll 

mint a csuklyásizom a jobbcsapottól

a behozhatatlan előny akinek annyira létezem a szemében mint
a letérkövezett terek alatt a vakondok -




az indulat idején tengermentes admirálisok és
jelszavakat harsogó szobafestők
hüllőszemű dzsúdóharcosok és hülyehajú jólfésült idióták
gorillabácsik és haszonleső stadionkertitörpék
állnak a dísztribünön
előttük menetel az indulat ideje
a sírt hol minden nemzett süllyed el
nem állja körül az örökségre éhes rokonság
itt megint amőbaszintig kell ezt a fényes ösvényt
a teremtésnek visszabontani?

századok elején az indulat ideje menetel
húz maga után pórázon
felhorzsol a térkövek éle
ennek a kornak a kelletlen kerékkötője lennék
indulatok cincálta vérrög
társadalomtrombózis


engedd el a kinek és hovatartozásaim Uram!
üvölteném
de mikor az indulatok ideje menetel
az Úr éppen pislog vagy sír
attól függ honnan nézed
pislog vagy sír


először tanuld meg, hogy állsz ellen a magad részének
először tanuld meg, hogy állsz ellen a magad részének

kiszálljak' bazmeg 

szájjá' ki bazmeg

szájjá' ki

Ellenállás (slam)

versváltozata: Dísszemle a századelőn

Ellenállás. Ha ellenállás, akkor
nézzük meg, mi ellen...


Századok elején az indulat ideje menetel
célszerűen varrt bosszúállás-egyenruhában
az indulat ideje teli torokból harsogja az indulókat
az indulat ideje emberbőrbe bújt gátlástalanság
éneklés közben olykor a saját torkát is átharapja

az indulat ideje bordélyba jár
ha nincs bordély csinál
egyszer használatos testekben ássa el a magvat
vagy megásatja az egyszer használatos sírokat
vagy csak ott hagyja az örömét rothadni a napon
századok elején az indulat ideje menetel
viszi bakancs zsigerek koponyák haditemetők ki tudja hol
hiába elkapart
kollektív kötelességtudatát -

mit keresek én ebben a pistiavérzivatarban?
már a készülődés testépítő fázisa is undorít
a bőréthagyjarajta fordulóvilági ordas emberek -
mert fegyverek között neveltek gyilkosoddá
hippitanyán virágszülő kiskacsafürdikanyácska?

mert engem is feszít a tehetetlen dühből nyíló
bosszú ordasillatú fémcsillanáskék indulatvirága!
milyen elégtételt ad majd az indulatideje-törzsőrmester
a magamfajta parancsratettemek kezébe?
úgysem lesz erőm hogy a tehetetlen dühből
nevelődő szemetszemért nevében egyszer
ne explodájak, ne robbanjak én is -

századok elején az indulat ideje menetel
a sok szurkoló a pálya szélén nemzetiszínlobogtat
és én tényleg megadnám magam ennek a lelkes
faszomtudja hova tartó nagy menetelésnek -
ha azt mondja a faszköszörű kiszálljak?
miután kanyarodás közben leszorított
egy teljes hadtest indulat ideje üvölti bennem hogy
szájjá' ki bazmeg nézzük meg mekkora vagy az autód nélkül!


összevéreznek belül a felkiáltójelek
amikor a mérgem nyelem ha a sorba elém
gátlástalanul nem is tolakszik a behozhatatlan előny 

csak beáll 

mint a csuklyásizom a jobbcsapottól

a behozhatatlan előny akinek annyira létezem a szemében mint
a letérkövezett terek térkő alatti vegetációja vakondok -


ezért rohanok az inverz-forradalomba?
önpusztításilag?
csaknem teljesen de
kicsit azért mégis mindig életben maradva?
ha már indulat forduljon magam felé?

az is egy ösvény befelé pörgő spirális elesika
tábornok úr sejehaj
hafelüla habeüla
bömösébe...


az indulat idején admirálisok és szobafestők
hüllőszemű dzsúdóharcosok és hülyehajú jólfésült idióták
gorillabácsik és haszonleső stadionkertitörpék
állnak a dísztribünön
előttük menetel az indulat ideje
a sírt hol minden nemzett süllyed el
nem állja körül az örökségre éhes gyászoló rokonság
itt megint amőbaszintig kell ezt a fényes ösvényt
a teremtésnek visszabontani?

századok elején az indulat ideje menetel
húz maga után pórázon
felhorzsol a térkövek éle
ennek a kornak a kelletlen kerékkötője lennék
indulatok cincálta vérrög
társadalomtrombózis


engedd el a kinek és hovatartozásaim Uram!
sikoltanám
de mikor az indulatok ideje menetel
az Úr éppen pislog vagy sír
attól függ honnan nézed
az Úr éppen pislog vagy sír


munkásszázadok elején az indulat ideje menetel
először tanuld meg, hogyan állsz ellen a magad részének

(kiszálljak' bazmeg 

szájjá' ki bazmeg

szájjá' ki)

Meskete (slam)

kép innen

Jancsi és Julis*, a két kitett gyerek.
Gondoljuk meg. Juliska, Jancsika. Éhesek, nyafognak.
Szegény szülők. mit tehetnek?  Ütni, elásni? Ugyan. Kiderül!
Ki az erdőbe velük!
Elcsavarogtak! Bele sűrűbe! Nem jöttek haza többet.
Anya majd sír, apa keresést szervez, de hiába.
Falu bolydul, majd nyugszik.
Ezzel riogatják rossz gyereket, igazodj, ösvényt ne kutass, mert
úgy jársz, mint...
Végezetül: gyászistentisztelet.

Ehelyett? Büdös kölke hazatalál. jelzést szórtak. Anya sír
befelé, apa fogcsikorgat, Jancsi Juliska nyafog, éhes... Kaja nincs.
Nem baj. Új próba. Másnap. Nem sikerül. Harmadnap. Még egyszer.
Délután, alkonyat, este... Jancsi, Juliska sehol.
Anya sír, asszonynép besegít, apa meg a falu összes férfija kutat.
Jó szomszédság tehetetlenségében valami kedves gesztust keres a kamrában,
baj ér? Egyél!
Erdő. Jancsi, Julis... Nyoma sincs. Phű... ezen is túl vagyunk. Vacsora.

Jancsi, Juliska. Az erdőn. Nincs vacsora... Reggeli se. Mennek. Mendegélnek.
Aztán... no né! Kulipintyó, kamra, kaja! Bezabálnak. Bélcsavarodásig.
Két kajakómáig telefalt tolvaj.
Ám! Hazajő pirinyó, csúnya anyó. Sápétozik, Óbégat.
Kárt, tolvajt szenteket emleget!
Puff.  Hova tegyük? Kemencébe!
Úgyse lehetett jó lélek. Aki itt, kinn, erdőbe' lakik.
Jó lelkektől jó távol... Rozsdás orrú, púpos. Tiszta banya.
Jancsi, Julis győzködi egymást....
Aztán kipakol. Kulipintyóban ennyi bigyó! Csupa csinos holmi!
Görnyed, de elindul a két rablógyilkos.
Ott a szipirtyó ösvénye! Visz valamerre!
El innen. A ház környéke büdös. Égett emberhús szaglik...

Mi a franc! Ösvény hazavisz! De sebaj, anya sírva fut,
apa felméri a holmit, szeme csillog!
Jancsi, Juliska mesél, mesketél...
Falu összeszalad, mindenki a kincset irigyli... Mennyi!
Biztos banya volt. Ennyit tisztességgel senki se gyűjthet.
Ő bűvölte dagadtra a bíró tehenét!
Ő bájolta a medréből ki a patakot, hogy vigye el a részeg pásztort!
Falu ünnepel. Gratulálnak a tetthez. Egy boszival kevesebb... Lassan oszolnak.

Otthon, édes otthon! Juliska, Jancsi boldog. Van kaja, nuku nyafogás...
Apa, anya is boldog, vagyonos lett, két
kurvaügyes gyerek apja meg anyja!

Itt a vége. Fuss el véle.










*született Németh Kriszta képeire egy sokkal empatikusabb megközelítése is, képek és haikuk fűzére, a Meskete(képek)

Poci slam

új nemzeti sportot alapítok.
legyen a neve: poci.
ez egy nagyon demokratikus játék,
pocija bárkinek lehet, csak nevelni kell.
legyél te is pocista!
a szabályai egyszerűek: gömbölyítsd!
egészen pici, házi konyhai pályáktól kezdve
a gyönyörűen megterített asztalokkal teli rakott csarnokokig és
arénákig nagyon sokféle helyen játszható!
nem életkorfüggő, pocista bárki lehet.
ahol a poci gömbölyödik, ott van a pocistadion.

a pocicsapat összetétele folyamatosan változhat
a nyerő csapatok egy disznóvágáson
egy lakodalomban, egy temetés után a toron
alkalmilag is megalapíthatók.
semmi nem számít doppingnak,
csak gömbölyödjön az a poci!
gondolj bele, a pocihoz mindenki ért...
egyénileg is lehet játszani, az a szép, amikor
valaki egyéniben és csapatban is országos bajnok a pociban!
független a játékos nemétől, a kilencedik hónapban
lévő babahordozórakéták és a sörhaspártiak
ugyanakkora eséllyel
sőt, akár egy csapatban indulhatnak a bajnoki címért!

a poci nemzetközi porondon is játszható,
bármelyik európai városban legendás
olasz, kínai, görög, török, thai, és amerikai gyors-éttermi pályák találhatók,
a lényeg, hogy elég messziről kell fényképezni,
hogy a kiválasztottak beleférjenek a nemzeti keretbe.
a pocihoz nem kell speciális felszerelés, kés, villa, kanál,
evőpálcika elég.

a sikeres pocista minden nap minimum háromszor edz,
nem válogat, a lényeg úgyis a mennyiség!
a legsikeresebb pocisták úgyis közbeszerzési
eljárásokon és Uniós támogatásokból növelik a pocit,
tiszteljük a pocit, alatta kössük meg az övet,
hadd ráncolódjon az a kurva nadrág!

pocistának lenni stresszmentes következésképpen egészséges!
legyél te is pocista!
hiszen ez az egyetlen sport ahol a b-közép és a
csapat ugyanazokból a tagokból állhat!
hidd el, ez lesz a legnépszerűbb sportág
ahol bárki győzelmi esélyekkel indulhat -
(az elitligában indulhat, ha viszik)
zászlónkon gömbölyödjön a pocizmus filozófiájának
hagyományos megtestesítője, a kisgömböc!
előre, pocisták, a végső győzelemig!

Vízió (slam)

Ha a három dimenzióban mozgás térben
ábrázolásához négy irányfény kell,
mint a repülőgépeinken,
akkor a négytérhez,
a négy térbeli dimenzióhoz
öt irányfény kell.

Meg kell látnunk a fényt befelé -
és nem a halálvágy fényét,
hanem az állatét,
a növényét:
Yggdrasil, a világfa fényét,
ami önmagától ragyog.

Ez a mítosz szakterülete,
hogy megmutassa:
nejlonzacskóruhád
fullasztó hónaljszagával
mérgezed a világod és magad.

Most épp nem létezőnek,
mesének tekinted a mítoszt,
miközben a téged vezetők
kiaknázva a figyelem hiányát,
pragmatikusan kihasználják:
ha egy törvény indulatot kelt benned,
ha azért van, hogy indulatokat kavarjon benned,
a mítosz benned üres helyét tölti a harag.

Nézz befelé,
keresd meg az irányfényt.
Mert most Yggdrasil gyökerét rágó
különböző féreg vagy,
és állatot csak állattal,
növényt csak növényivel lehet gyógyítani.

Ne a halálvágy keresztény jutalmában,
hanem az állat tekintetében keresd,
mert nemcsak hasznodra vannak,
de léted társai is -
és ne felejtsd el megöntözni a fikuszt
mielőtt elutazol...

Ne becsüld alá a mítoszt.

Tajgetosz-slam

A magyar emberek döntöttek...:

nem akarnak dönteni.
Az emberek telket akarnak. Nyaralóval.
A szabadság egészen pici, szájszagú, lábszagú 

négyszögesített köreit.
Tetszik nekik ez az autoriter törpe.
Ezt a tekintélyt szokták meg Kádár alatt, és ezt a mítoszt.
Az autoriter törpe mítoszát.

Hogy habár ránézésre evidensen Döbrögi,
az emberek a Lúdas Matyit látják benne.

Ezt a csatát elveszítettük.
Vándor, vidd hírül a spártaiaknak
megcselekedtük, mit megkövetelt a haza... 

Megvoltak az arányok, mi?

Háromszáz tökös örökös demokrata elitkatona,
helótából annyi, amennyi, meg

szemben nagyjából tizenötezer perzsa

ott, a kerítésen túl?

nem voltak meg az arányok!
mert a helóták 49,27 százaléka úgy döntött, hogy Ephialtész lesz,

tudjátok, a filmből az a púpos...
és a hátunkba vezeti a rejtett ösvényeken a diktatúrát.
Mert a döntés nap mint napi kényszere helyett
megelégednek a telekkel, a bekeríthető szabadsággal.
Ezt a pajzsfalat hátulról döntötték le...
Miközben a perzsák, baszod? A perzsák el se jöttek.

Ha már a spártaiaknál tartunk,

egy társadalom értelmi állapotát remekül megmutatja
hogy áll a Taigetosz-kérdéshez.
Mit kezd az elesettjeivel, a sérültjeivel, 

a csökkent munkaképességűekkel, 

az autistákkal, a down-kórósokkal...
És az úgy maradt,
leelmeroggyantozott, ledroidozott,
lefidesznyik-birkázott 49,27 százalékkal!

Mer' amúgy ez az ország fele...

És amúgy a Thermopülai csata tanulsága nem az, hogy

ne kegyelmezz, mert ha életben hagyod a torzszülöttet, elárul.

Hogy csecsemőként kellett volna sziklához csapni, mert

lám, felnőtt, és bosszút állt a kitaszított nyomorékja.

Leonidasz az eltaszítás helyett Ephialtésznek,

aki csak harcolni akart, ahogy a többi Spártai,
ezt kellett volna mondja:

Gyere velünk, állj be közénk!
A pajzsfalba nem állhatsz, mert
nem tudod elég magasra emelni a pajzsod,
de kiléphetsz mögüle a többi öngyilkossal
karddal harcolni a pajzsfal elé,
a szavad ér annyit majd, mint akármelyikünké,
és ha balul üt ki a csata, velünk halhatsz!
Te lehetsz akár az utolsó spártai, aki
még állt a Thermopülai csatában!

Mert így kellene bánnunk minden
megváltozott munkaképességű
honfitársunkkal!
A mentális értelemben nem változó
döntésképességű honfitársainkkal is:

leelmeroggyantozott, ledroidozott,
lefidesznyik-birkázott 49,27 százalékkal is.

meg kéne találni a helyüket.

Mert látod, ez az, ami ennek az

autoriter törpének

tökéletesen sikerült.

korábbi verziója is volt, süti-dobozos Thermopülai csatával a képen, a Kompország-kármentés

Szubjekt-ruhák és maszkok (slamverzió)

Reiko Murakami: Resonance April

Egy űrutazásról álmodtam egy űrszekéren
- város volt inkább -
hatalmas küllői közt a súlytalansággal
középen egy lebegő szórakoztató centrummal
aminek az egyik lobbisétányát estéről
estére az űrbe nyitja az ügynökség
a csillagfényt beengedik és a
szubjekt-ruhák és maszkok
a csillagfény akadálytalan
rezgésében polarizálódnak
és az ember az összes
szeretet/undor/vágy/ellenszenv viszonyának
transzparens derengésében létezik.

Ezeknek a rendszerközi járatoknak ez
az egyik varázsa amikor nanoszálas vékony
szubjekt-ruha és maszk védelmében
ott állsz a fény-hullámverésben
az összes többi számára tökéletesen kitárulkozva
van aki a napi rendszerességgel szervezett
slam-események miatt utazik hetedszer
az Orion köd és Anyácska között
mert három perc tizenöt másodpercig
ilyenkor a világegyetem a közönséged



Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben lévő dolgok
bűvöletében töltöttük
az egymás szemében transzparens
derengésben ami látni engedi az elhangzott szöveget
amit a többi egyszerre néz és hallgat
együtt hullámozva a szövegragyogással


Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben változó dolgok
bűvöletében töltöttük
amit a csillag-ég velünk rezgő egésze is
a bőrünket borzongató szivárványos ragyogás is
leokézott.

volt egy korábbi verziója is

segélyhívó slam*

Legelőször két és fél évesen utaztam mentőben
amikor pánikszerűen ki akarták venni a mandulám.
Muszáj volt, meg akartam halni.
A kórházban gyereksztár voltam, mert halandzsaszöveggel
énekeltem, hogy Mézga Géza vagyok...
semmire nem emlékszem belőle.

Aztán tíz évesen utaztam megint mentőben,
amikor a mandulám visszanőtt
és megint meg akartam miatta halni.
Úgyhogy az én mandulám kétszer vették ki...**

Aztán huszonnégy évesen hívtam magamnak
mentőt a csillaghegyi strand elől, egy nyilvános fülkéből,
mert meg akartam halni.
Előző este felmentem az erdőbe és felvágtam a hasam.
de nem haltam bele.
Úgyhogy lejöttem a hegyről és
hívtam magamnak mentőt.
Csodálatos dolog az adrenalin
mert addig voltam magamnál, amíg
hívtam magamnak mentőt.

Aztán huszonöt évesen hívattam magamhoz mentőt.
Betörőt akartam fogni, de kiderült,
hogy nem betörő, hanem betörők...
Azóta vagyok kancsal és félvak, de
legalább nem egy üveggolyó van a bal szemem helyén.***

Aztán huszonhat évesen hívtak nekem mentőt.
Nem akartam meghalni, de majdnem sikerült,
mert elcsúsztam a fürdőkádban, és két és fél
napig feküdtem törött gerinccel, cserepes szájjal
a kádban csobogó víz mellett,
amit nem értem el...
Üvöltöttem, sírtam, megátkoztam, meggyóntam,
szóval elszámoltam magammal,
de aztán a főbérlőm rám talált.

Aztán harminckilenc évesen jött értem a
rohammentő, amikor egy bonyolult
kereszteződésben egyszerűen kiütötték
alólam a biciklit.
Kilencvennel, hogy morzsásra törtem
a szélvédőjén a sisakot...
Nem akartam meghalni, de majdnem sikerült...
biciklizzetek sisakban.

Aztán negyvennyolc évesen vitt el a mentő.
Az angiológiára, amikor a gerinctörés óta
mélyvéna nélkül regnáló bal lábam
hatvan centisre dagadt.
Mélyvéna nélkül olyan, mintha egyszerre zárnák
le az M1-est és az M7-est, tehát a lábamban az
összes alsóbbrendű úton 1996 óta egyfolytában dugó van -
és a bal lábam hatvan centisre dagadt, mert
az alsóbbrendű utakon több helyütt egyszerre
történt teljes útzárat előidéző baleset.
Ebbe nem haltam volna bele,
de ha úgy maradok, jó eséllyel
egymás mellett gurulna az a két kerék
a seggem alatt, ami most egymás után...

Aztán idén vitt el a mentő,
kétszer,
mert először összeszedtem egy ételmérgezést,
aztán meg egy koffeinmérgezést,
mert tej nélkül ittam ugyanannyi kávét,
mint előtte tejjel.
Azt hittem, belehalok, de...****

...szóval itt állok és csak annyit szeretnék
mondani a mentősöknek, hogy
köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!











*a Tajgetoszt akartam elmondani... beleírtam egy sort, amelyben segítséget hívok (azaz: lemondok erről... a Thermopülai csata után) de aztán meggondoltam magam, s ott, a verseny közben írtam ezt, amíg lement az eleje (Anna, Máté, Marci, ti többiek, bocs, hogy nem rátok figyeltem...)
**itt kicsit túlzok a drámai hatás kedvéért - de ebben a szövegben kizárólag itt.
***ezt kifelejtettem este a felsorolásból (mondjuk talán látszik: volt honnan...)
****és akkor a saját lábon megejtett intézmény-látogatásokról (amikor magam vánszorogtam be a sürgősségire) nem is esett szó...

Kompország-kármentés

Thermopülai csata a sütis dobozban

Mottó:
A magyar emberek döntöttek, nem akarnak bevándorlást.

(Orbán Viktor, Magyarország regnáló miniszterelnöke)

A magyar emberek döntöttek: nem akarnak dönteni.
Az emberek telket akarnak.
A szabadság egészen pici, szájszagú, lábszagú köreit.
Tetszik nekik ez az autoriter törpe.
Ezt a tekintélyt szokták meg a kádárizmusban, és ezt a mítoszt.
A mítosz: habár ránézésre evidensen Döbrögi,
az emberek a Lúdas Matyit látják benne.



Ezt a csatát elveszítettük.
Vándor, vidd hírül a spártaiaknak
megcselekedtük, mit megkövetelt a haza... ?
Megvoltak az arányok. Háromszáz tökös örökös demokrata
meg a nagyjából tizenötezer perzsa - azaz
nem voltak meg az arányok, mert
a helóták 49,27 százaléka úgy döntött, hogy Ephialtész lesz,
és a hátunkba vezeti a rejtett ösvényeken a diktatúrát.
Mert a döntés nap mint napi kényszere helyett
megelégednek a telekkel, a bekeríthető szabadsággal.
Ezt a pajzsfalat hátulról döntötték le...
Miközben a perzsák? A perzsák el se jöttek.

Gondold végig: Ephialtész, a kitaszított
áruló. Valójában a perzsáknak,
akik el se jöttek, ő nyeri meg a csatát.
Így bizonyítja a sajátjainak, a spártaiaknak,
hogy valójában mennyit ér -
ha mind beledöglünk is...

Egy társadalom értelmi állapotát amúgy remekül megmutatja
hogy áll a Taigetosz-kérdéshez,
mit kezd az elesettjeivel.
És ez az úgy maradt,
leelmeroggyantozott, ledroidozott,
lefidesznyik-birkázott 49,27 százalékra is vonatkozik!



Amúgy a Thermopülai csata tanulsága, hogy
Leonidasz a nyomorék, eltaszított Ephialtésznek
ezt kellett volna mondja:
Gyere velünk, állj be közénk!
A pajzsfalba nem állhatsz, mert 
nem tudod elég magasra emelni a pajzsod,
de kiléphetsz mögüle a többi önkéntessel
karddal harcolni a pajzsfal elé,
a szavad ér annyit majd, mint akármelyikünké,
és ha balul üt ki a csata, velünk halhatsz!
Te lehetsz az utolsó spártai, aki
még állt a Thermopülai csatában!



Mert így kellene bánnunk minden
megváltozott munkaképességű
honfitársunkkal!

A mentális értelemben nem változó
döntésképességű honfitársainkkal is.

Szubjekt-ruhák és maszkok

fotó: dreamstime.com

Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
aminek a fő lobbisétányát estéről
estére az űrbe nyitja az igazgatóság

a csillagfényt beengedik és a
szubjekt-ruhák és maszkok a csillagrezgésben
polarizálódnak és az ember az összes
igazi szeretet/undor/vágy/ellenszenv viszonyának
transzparens derengésében létezik.



Ezeknek a rendszerközi járatoknak ez
az egyik varázsa amikor nanoszálas vékony
ozmózisruha és toroklégmaszk védelmében
ott állsz a fény-hullámverésben
az összes többi számára tökéletesen kitárulkozva

van aki a napi rendszerességgel szervezett
slam-események miatt utazik hetedszer
az Orion köd és Anyácska között
mert három perc tizenöt másodpercig
ilyenkor a világegyetem a közönséged.



Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben lévő dolgok
bűvöletében töltöttük

amit a csillag-ég velünk rezgő egésze is
a bőrünket borzongató szivárványos ragyogás is
leokézott.

Pörkölt slam

kép forrása: mindmegette.hu

Sziasztok!
Zoli vagyok, mangalicaszalonna-függő.
Nálunk otthon a pörkölt
az alap.
Időnként becsúszik kis mustáros husi, meg szusi
de azok csak hab a disznósajttortán.
Nálunk a reformkaják zokognak a hűtőben.
A zöldségeket mi rendszeresen
beszéljük.
Zoli vagyok, mangalicaszalonna-függő
és jól érzem magam így.

Mélyen megvetem azt aki szaftot olivával pancsol
beletunkolnám a fejét disznóvágáskor a forró abalébe!

A pörkölt tudvalevőleg mélymagyar kaja.
A rendes magyar ember hétköznapi üzemanyaga.
Olyan is. Bár Árpád apánk fakanalat forgató neje
nem tett bele se borsot, se paradicsomot, se paprikát.
Mert akkor a lecsós alap alkatrészei még
nem migrálódtak a Kárpát-medencébe.

Sziasztok, Zoli vagyok és
ezek szerint egy egykori városban falafel módjára
vírusként terjedő reformkajába vagyok szerelmes.
Amit akkoriban nyilván zokon vettek a
lestyános marhafelsál-függők.
A gírosz módjára népszerű ó-mexikói jövevényt
legszívesebben nyilván
visszazavarták volna a pitába -

de akkor is a rohadt multikulturalizmus győzött
csak azóta a szivárványból kizárólag
a nemzeti színeket tűri el magán.

A paprika hungarikum, mint a
vacsorához a cigányzene.
De hát mit tehetünk, a pörkölt olvasztott szalonnazsíron
hagymás alapon, paprikásan, paradicsmosan
úri házaknál paradicsom helyett vörösborral
jó alaposan odakapatva, hogy karamellizálódjon az a
kockára vágott vörös husi
vagy a csontos csirkeaprólék beledarabolva a
melle, a combja mmmmm. nokedlival meg
kovászos uborkával - szóval mit tehetünk, ha
finomabb volt mint a tejfölös kecsketejbekása?

Sziasztok, Zoli vagyok,
mangalicaszalonna-függő.
A koleszterin a nutricionisták világ-összeesküvésének
nyilvánvaló bizonyítéka,
brit tudósok bebizonyították, hogy a
fitneszbe is bele lehet halni, sőt, a jógába is,
ha fejedre esik egy másik jógázó -

valamibe bele kell halni
úgyhogy mmmmm ez kurva finom lett
kérek még egy tányérral anyuka!