Múzeum-lépcső (slam)

A Lánchíd eredeti láncszeme a Nemzeti Múzeum lépcsője előtt.
(múlt-kor.hu)

Hagyjuk már, Sándor!
Talpon állunk ebben a talponállóban,
te mindenütt ott vagy, azaz valójában sehol
ifjú szívekben, ja.
Meg leginkább a könyvtárak porosodó polcain.
Könyvtárak szállongó pora vagy, Sándor!

Ezen a tájon eddig minden forradalom olyan volt

mint amikor telibe tárazod
a forgópisztolyt az orosz ruletthez.

Te halott vagy, Sándor, por a porhoz,

Én a kokárdát a bordám rácsai közt viselem.

Hagyjuk már! Nem látod?
Itt a forrongás után mindig a kiegyezés jön.
valamiféle szatmári szilvapálinka béke,
nem jobb a Deák...né vásznánál,
Mindig eljutunk a robbanáspontig aztán
egyezkedünk a győztessel a romokon.

Hajlamosak vagyunk szabadságharcnak hívni
és van is egy rétege ami hasonlít,
de Sándor!
Itt elfelejtjük, hogy a labancok olyan magyarok voltak,
akik Habsburg érdekeltségekbe fektettek...
vagy az aktuális cár atyuskától vásároltak atomhulladékot,
hogy fojtsa el a lázadozó kurucokat -
itt szabadságharcok meg forradalmak után mindig
a kiegyezések jöttek, Sándor!

Talpon állunk ebben a talponállóban,
itt soha nem kínálnak hellyel -
Egészségedre, Sándor! Halott vagy, por a porhoz,
és én a kokárdát a bordám rácsai között viselem.

Hagyjuk már! Vagy tudod mit? Gyere vissza
Barguzinból, vagy a temesvári tömegsírból, vagy a
fasz tudja honnan, csak gyere!
Hozd magaddal Csaba királyfit, meg
Koppányt, az Árpád házi leányágakat, meg Bocskait,
meg Zrínyit, meg Thökölyt, meg Vak Bottyánt,
meg az összes rebellist és egyezzünk ki!
Egyezzünk ki, milyen forradalmat akarunk csinálni!
Gyújtsunk lámpást, hogy fújja el megint a sztyeppei szél?
Kergessük el ezeket, aztán azokat, aztán amazokat,
akik valójában mindig mi vagyunk Sándor?
Vagy a testvérünk, vagy az unokatestvérünk,
valaki oldalági rokon a családból?
Édesapánk, aki a rezsim szájával szegény
Magyarország anyácska csecsét szíja?

Gyere vissza, és zavarjuk el őket! Amíg csak az
igaz magyarok maradnak, ketten, te, meg én,
na jó, esetleg még a Molnár Péter...
aztán majd kisorsoljuk hármunk közül ki legyen a
labanc, jó?

Túlságosan hozzászoktunk ehhez a hülye
társasjátékhoz, Sándor! Ez ilyen, feltámadásra kivégzés,
mintha háromnaponta megfeszítenénk a Magyarok Istenét!
Jár a pofánk, talpon állunk ebben a talponállóban,
szerintem már te is elég részeg vagy Sanyikám!
És én a kokárdát még mindig a bordám rácsai közt viselem...

Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni és
elégetni rajta az összes könyvet, Sándor!
Meg az összes laptopot és tabletet és mobiltelefont
hogy én se tudjam miről tovább olvasni ezt a szart...
félig Putyin atyuska lottyadt seggében
félig a német ipar eurokínaijaiként, bazd meg, Sanyikám,
Európa közepén a hátsó udvarában végvári vitézt játszva...
jól van, elég részeg vagyok hozzá, menjünk és szavaljunk!
Szavaljuk el ebben a talponállóban, hogy talpra!
Nekem is szükségem volna azokra a lázas napokra...

Egészségedre Sanci! Söndör! Sanyikám!
Csinálj már valamit a mellkasommal, mert
a kokárdát még mindig...