Dankó utca

Ott gömbölyödik benne a szeretethiány
ahányszor csak egyedül kucorgott a saját
térdét átkarolva hintázva mint az autisták
bőven a zokogás felszabadító erején túl.
Abban a másikat földre taszító kíméletlen
mozdulatban ott a földre érkezés érzetének
széles felületen sárfoltos összes gesztusa a
nézz fel és ütlek érméjének másik oldalán.
Lufimód emelkedik benne az elégtétel
hogy most nem elszenvedi hanem okozza
végre felfoghatatlan távolságban alázást
mozdulatlanul tűrő kiterített magától.

Az adott pillanat a legalkalmasabb hogy
beavatkozzon bárki de senki nem moccan
beszürkült közegükben minden karcsapás
úgy megúszás hogy másnak egyben pofon.
Ez az apró különbségek sorsszimfóniája
kézzel sodort vagy padka mellől szedett
leszívott füstök sárgította bajszok szakállak
alatt a száj odújában a maradvány vicsor.

Mégis mindketten egyformán megalázottak
és megnyomorítottak lesznek amikor nem új
de frissen mosott keresztényi több kilóval
magasabb súlycsoportodból
                                             végül odalépsz.