Brett Walker |
csak az éj fele zúgat, a dolga
ami rámerevült a halálra -
hiszen igazán kikelet volna
fele dédi-derű, fele árva
megemészted a hajnali harmat
bekapott cseppjét teli fénnyel
ezek esztelenül kitakarnak
kialudnál éj fele, fényjel -
csak az éj fele zúgat, a másik
kiderült zavarában a napra -
veled évek mély szaga ásít
szegekig, egekig, magasabbra
megemészted: nincs hova innen
fele éj keserül a pohárban
búg a galamb "odabent nem
fér el az angyali szárnyam"
csak az éj fele zúgat, a félsze -
nem akar, csend éhe maradna.
tapadásod nem leli mégse
a lefoszló szürke darabra
megemészted: firka a napfény
"lemaradtál", suttog a harmat
"maradok fél mintadarab lény"
ezek esztelenül kitakarnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése