az elveszett mesék könyve

a tündérmese ott vár ugrásra készen
a tüskebokor mögött - és rád vetül
a moccanástól rettegők tízezerszeres
teliholdja

aranyat hordtál vasfazékkal és most
vasat veszel be aranyos szélű kehelyben -
a meséd helyett megint valami ostoba
félelmet suttogsz

ott van a kapu amin át laminált
álcavilágod helyett az erezett fa
emlékeivel bolyonghatsz a domb alatti
ezüst derengésben

kézen fognak a múltak és te a mesét
nem hallod hanem éled - a mesélő
válla felett ezredéves ragyogó
seregszemlére látsz

védtelenséged tiszteli azzal, hogy nem
bánt a mese - ragyogó kezdet kedvét
bodorítja a soha ki nem alvó
tűz füstjébe

és az elveszett mesék könyve sosem
kötődött bőrbe mert sosem nyúzódott -
az elveszett mesék gordonka hangú könyve
maga a mesélő

a tündérmese ott vár ugrásra készen
a sövény mögött - ne felejtsd el
szégyenkezik megöregedik a bőröd
ha elugranál előle