Beszélgetések fültávolságon túlról (Összesöpört haikuk VI.)

natalie
vakablak dala:
én erre, te arra vagy
kilátástalan.
(paramm, paramm…)

shizoo

ablak a vaknak –
nyisd ki. fürdesd végtelen
légáramában

*

„Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, amely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok, és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak! … Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyönyörűségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.” (Márai Sándor)

shizoo

engedd a levelet
válladra hullni, mert
az is tapintat

*

G Narancs Renée
Boros vadpörkölt
Juhtúrós galuskával
Volt a vacsorám.

(Nem túl költői, de hát mit csináljunk… :D )

shizoo

megettem. tányér
elmosva. nem meséli,
mit faltam róla. :P

*

natalie

Vaktérkép

eljutok talán

a valahovába is

testeden át

shizoo

képzeld azt, hogy egy
általam beszívott
lélegzetvétel vagy

natalie

nem a levegő
lélegzetvételek közt
kapkodó hiány


shizoo

az a hiány a
lélek teste – szentostyá-
síthatatlanul

*

natalie

csak a kék katáng
beszél azon a nyelven
amit megértek

shizoo

nem nyelven beszél 

akit a szamárkóró
is bűvölni enged

natalie

dadogásait
a réten felejtette
de megtalálták

shizoo

kóborló angyalt
riasztasz – katángkóró
alakját ölti

egy réten ül, pont
ahol ültél – egy másképp
hízó hold alatt

*

– Tiszta bohóc vagy ebben a hülye jakóban.
– Ez egy kígyóbőr zakó. Számomra ez az egyéniségem szimbóluma, és a hitemé a személyes szabadságomban.
(Veszett a világ /1990/)

shizoo

az anyósod Hold –
ennek tudatában bújj
lánya ölébe

*

natalie

óarany árnyak
lépnek a park fái közt
hosszan időzve

shizoo

liget hajzatát
összekócoló alkony –
pedig már őszül

*

Kawanabe Kyosai – Kormos varjú (19. század)

varjat nemesít 

távlat hiánya: inkább 

hollónak tűnik

*

natalie
mérték
adhatna néha
súlyos csendért cserébe
mondjuk bármi mást

shizoo

cinke pancsolt a
kitett tálkában – de te
másfelé néztél

ismerős, idegen part

képzelődik
egy hullámok érkezését türelemmel
viselő partról

elmosott lábnyomok, alakzatok,
várak, homokmandalák - úgy képzeli
a homokföveny üres
csak az a megérkezésből soha tovább
nem jutó zavartalan zavar
nyalogatja újra meg újra
az ajkait

úgy képzeli - az ég is üres
nem szemetelik tele rikoltásaikkal a sirályok
csak az elhaló habozás
az ismétlés zavartalan zavarában
a megérkezés, ahonnan soha tovább
mert olykor elég csak ez
a megérkezés

a nap a hátuk mögött megy le
a hullámok makacs
hazaérése fölé - úgy képzeli
odahívhatja a holdat
máskülönben nem látja
nem láthatja a zavartalan zavar
tekintetét

hullámok soha

nem szűnő morajába

súgott öröm -

gyújts lámpást. anélkül nem

látszik a szemed, Danaisz  

ez a megfogás mindmáig Alessandro Baricco Tengeróceánjának szavain nyugszik
- írtunk róla (számos egyéb kötete mellett) a Könyvvizsgálók blogon
- recenziós verset is ihletett
- idevág a Tekintettel
- idevág a Portré szavakból (amely amúgy Baricco Mr. Gwyn-jén  támaszkodik)
- és mélységes kapcsolat fűzi Győrffy Ákos Belső hegységéhez írt válaszversemhez

Zen-fotók: Sasa Gyökér (9.)

Natalie emlékezete

félelmetesen 

gyönyörűen vágykeltőn

ragyogóan - nő

*

érintés nélkül

érintés - méze nélkül

a méze íze

Cseréptörés

inspiráció: https://www.facebook.com/izabella.jones.52/posts/450531675084498

Anémone:
nincs megérkezés időben
állomástól, állomásig,
magbölcsőtől hervadásig,
szél, víz és ég tenyerén
pattogó labdák vagyunk.
lennék hinta
legalább vagy
fényes üveggolyó

Izabella:
vagy lennék hajó,
idegen földben
ismerős holt,
fehér lepedődön
reggelre folt,
lennék asztalon
felejtett koszos csésze,
lennék egyetlen nap
végtelen emléke.

Anémone:
lennék koszos babaarcon
szétmázolt nevetés,
lennék rózsaablakodban
galambnyi remegés,
lennék asztalodon foltos
terítőd csipkéje,
lennék kút-lelked
versbe hullt igéje,
lennék kápolnában megrekedt
tenyérnyi fényfolt,
lennék, maradnék,
ahogyan rég volt.

Izabella:
lennék teljesség,
lennék hűség,
lennék határtalan keserűség,
kertben ásónyom,
homokban térkép,
perctelen időben
kegyetlen szépség,
galambok közt
rejtőzködő héja,
lennék örökké
lennék mostoha
akkor is lennék
ha nem voltam soha.

Natalie:

lennék macskád talpán az út pora,
lennék poros utak árnyék-vándora,
lennék bűntelenség, lennék a vétség,
lennék az egyensúlyt megtartó kétség,
lennék levendulába tévedt pillangók csókja,
lennék lélek-csókok kegyetlen tudója,
lennék versed is, rímtelen, örök,
lennék 17 szótagba záródó köröd.
lennék az ég arca kancsód vízében,
lennék a legkékebb titkaid színében,
lennék fénymázas harmatcsepp pókfonálon,
lennék harmatos úton a távozó lábnyom,
lennék átutazó, ideiglenes lakó,
lennék _a partra űzött_ árva _ballagó_,
lennék fák testén heg, csillag alakú,
lennék bőrödre tetovált idő-alagút,
lennék rétegnyi festék alatt rejtőző ábra,
lennék szájjalfestő képén a titok fátyla,
lennék az elesettnek karótlan támasz,
egyetlen kérdés, amire nincsen jó válasz.

shizoo:

lennék

de vagyok

Beszélgetés látásról, árnyékban

eredetileg: http://nataliedanaisz.blogspot.hu/2013/11/picasso.html

natalie:
a vak

az élet méze
ikrásodik fénytelen
kenyere tükrén




shizoo:

a látó

tenyere tükrén
imbolyog arcod lángja
ahogy megérint

Beszélgetés látásról, fényben

eredeti helyén: http://nataliedanaisz.blogspot.hu/2013/11/52-oldalon-5-sorok.html





natalie:

csak lélekben létezik

égborító viharban
ázó nappalok, ázó éjjelek.
nem mertem szemedbe nézni,
közepén felenged a sár,
látnánk, ó mindnyájan látnánk,
mire tél lesz, megjön a gyermek.
sziszegő mutató,
hogy a fészek falához odasimulj.
és lenn a város fényei
minden időben ismerős,
de künn az üveg mögött
már bút terem barázdáján.




shizoo:
ellenpont

Ránk záró fátylas eső
verte éjjel, amikor
nem merünk szembenézni.
Látnánk, de nem viseljük a
gyermek tekintetét.
súlya a fészek aljára présel
le, a kushadásba -
út nem terem, de
valaki akkor is
a nem látszó napba
szárnyal.

Beszélgetés egy Renoir-képről

inspiráció: http://nataliedanaisz.blogspot.hu/2013/10/renoir.html

natalie:

 A kis Romaine Lacaux kisasszony

                         1864. olaj, vászon

                          (Cleveland Museum of Art, Cleveland)

velük szaladt még, nyurga lányok hadával,

gömbölyű, eső áztatta réteken,

szoknyája harangként bongott fémesen,

messzi-szemünk úgy látta, mintha szállna

itt léte halvány rajz, erőtlen árnyék,

ami él, a távol, fényes erdőt járja,

ott hangák hangja tűnt mesékbe zárja,

mert ezüst ott lenni, és minden játék

átnéz e percen, mint rozsdálló rácson,

mibe lelke-szárnya beakadt egészen

rétek úsznak szeme zöld tükrében,

hol várja őt az álom, könnyű sziromágyon

rózsatépő hirtelen-kezét ölébe rejti,

bentről kutatja fények tűnt varázsát,

nincs már, mi kötné lelke indulását,

az égő szirmokat csendben most leejti.

shizoo:

idő nem éri

legyen halvány - bár inkább ragyog szerintem,

elégedett kis fényes pillanatsziget

a tőle rabolt idő önként vállalt szünet

amíg (kis felnőtt) így ül ámuló szemünkben;

nyilván annyi ragyogását nem rejti remek

ecsetvonás sem, ahány tiszta és

ahány csibészes-pajkos arckifejezés

nem érinti e képe által a tekintetet -

átnéz e percen, rajtunk, önmagán néz

keresztül - hová csapong a kelte,

szeme zöld tükrét ki és hogy érdemelte,

nem szemünk láttára lett élet-egész;

szirmot rabolt, a figyelmünket kéri

a foglyul ejtett pillanat emelte

kötésben mégsem lett fogoly a lelke -

piros szirmát idő immár nem éri.

Beszélgetés angyali üdvözletről

inspiráció: http://nataliedanaisz.blogspot.hu/2013/10/angyali-udvozlet.html



natalie:
ahol az angyal állt

most már nem állhat
e dermedt pillanatban
senki, közéjük


shizoo:
ahol

érintés nélkül
érintés - méze nélkül
a méze íze

(talán) Kegyelem

natalie:
mi az időtlen?
ki nem nyílt virágaink
egynyári titka?


shizoo:
éppen hogy nem.
ahogy szélbe hajlunk – az
rajtunk túl mutat.


natalie:
ami rajtunk túl,
az az időtlenségnek
körtáncába hív?


shizoo:
csak azt tudom, hogy
valami kiegészült
mióta szél fúj

Kegyelem (ha...)

natalie:
mindenem versből
tépett virág. hajnalkák
mosolyán lépek.


shizoo:
idegen illat
boldog rejtelmét zárom
ráismerésbe


natalie:
mit adok neked?
idegen illatomban
elmúló percet?


shizoo:
perc jégverése
helyett szivárvány módra
sejlő időtlent

*

perc jégverése
helyett a harangvirág
szárán a cseppet

Beszélgetés (mintha) látogatási időben

natalie:

infúzió
csöpögnek belém
kölcsönvett emlékeim
lassú halálban


shizoo:
odahúzott szék
emlékek fojtó
súlyai nélkül kérlek:
cseppről cseppre – élj


natalie:
infúzió (2.)
így rombol ami
életben tartani tud
csak, csepp-túlélés


shizoo:
nem a szemébe
tudom. így rombol
tényleg – de hátha elvisz
túlélésen túl


shizoo:
(kifelé)
 (botladoznak e-
rőtlen szavak a szűnte-
len csepegésben)

Páravirágok

                                    a gyökérzet itt (főleg a hozzászólás)



ilyen veszendő
kis krikszkrakszokat
rajzolgassunk
öröm-virágokat
egymás mellett
elsuhanó vonatok
páralehelt ablaküvegére
is


az sem baj ha
más ül ott
amikor a két rajz
egy pillanatban egymástól
kiegészül

Beszélgetés fényről, anyagról

natalie:
nem tudom honnan
tart hová a lélek egy-
nyári halálban


shizoo:
újra és újra
a hullámfodorként fel-
csapó anyagba


natalie:
anyagtalanul:
naptáncot-lépők, kiket
a test elhagyott


shizoo:
testtől hagyottak:
fuvallatok áramló
hiánytalanba

Háromszor hajnalban

                                 egy közösködő Picasso-képaláírás

                                   natalie & shizoo:

mint a parti fűz tórahajló, íves ága
amint a ráncos vizet szelíden simálja,
úgy mozdul két karcsú ág-kezed
a vasalatlan mondatok felett

hajnalban, ahogy gyűrött álmod cibálod
magadról, mint rád izzadt kiskabátot,
fehéren suhan a fémbogár árván,
tegnapi selymednek fénytelen szálán

csak lámpafény – a nap ma nem kel fel veled
máshol élednek fényére máshol-életek
mint halántékon szúró karmos óratiktak
ahogy növényi-mély álmot kiiktat

úgy kéne a fásult, megvénült szíveken
a mondatot vasalni: rongy úgyis, műselyem –
s te gonddal derítesz mégis víz-simává redőt
hiába szürkébb egy nappal settenkedő időd

odakint torz árnyékból a félelem kinő,
a sápadt fényben belül, gyöngyöt ring az idő
lélek-fény álmodja át magát derengve
így, kezed bölcsőjéből a végtelenbe.

csipke-utad bejárva szisszen a könnyű pára;
gyöngyöt éget kövér cseppekből vásznad havára,
megered a hajnali fényben a dal valahára
a csendben, fény ül a vasaló nő hajára.

de közben ott bent szürke kormon fakón remeg,
derengés izzik, szűrt fényt izzik izzadó szened
az éj emléke – mint a fájdalom tüdőbeteg
sóhajtásban: úgy biceg, úgy nyaklik éneked

gyöngyringatás a dal, de elcsuklásában is
megőrzi tisztaságát, hullása sem hamis
lélek-fény egyszer ha végleg útnak énekel
s más simítja élre gyűrődött vásznad el –

gyöngyringató időd kagylód ha tárva nyitja
megroppan és ereszt a szűkös testkaliltka
bölcsőn és éhen és szomjon túl ragyog
tengermély ég vizén gyögyfényű dallamod.

Közösködő Picasso-képaláírás

forrás: http://moly.hu/karcok/225985

                                         (natalie & shizoo:)

mint a parti fűz tórahajló, íves ága
amint a ráncos vizet szelíden simálja,
úgy mozdul két karcsú ág-kezed
a vasalatlan mondatok felett

hajnalban, ahogy gyűrött álmod cibálod
magadról, mint rád izzadt kiskabátot,
fehéren suhan a fémbogár árván,
tegnapi selymednek fénytelen szálán

csak lámpafény – a nap ma nem kel fel veled
máshol élednek fényére máshol-életek
mint halántékon szúró karmos óratiktak
ahogy növényi-mély álmot kiiktat

úgy kéne a fásult, megvénült szíveken
a mondatot vasalni: rongy úgyis, műselyem –
s te gonddal derítesz mégis víz-simává redőt
hiába szürkébb egy nappal settenkedő időd


                                           (mintha lenne hely még itt, a kép alatt...)

Beszélgetés három hajnal várakozásában

natalie: 
szobrok

hadd legyen minden találkozás
az első,
ne akarj közelebb lépni
a vesztibül első oszlopánál,
onnan esik rád legszebben a fény,
mikor az éjszaka legkisebb lánya
a hajnal megynyitja ingén
gyöngy-gombjait
és rózsatestéről pergőn, lábunk elé
ejti szirom-álmát.
ne akarj közelebb lépni;
nincs köztünk távolság,
ha ugyanabba az irányba
nézve ugyanazt látjuk:
ez az érintés.
hagyd, hogy belső mozdulatlanságunkra
testet sejtsen
a lehulló vakolat.

shizoo:

Ugyanabban az irányban

Egyben minden találkozás önarckép –

a tükörhöz hajol, túl közel,

amennyit a látvány egymás felé

csak lépni képes.

Add hozzá a fényjárt vesztibül

s a meghitt pillantások összegéhez

ezt a közelt: egy és világ.

Olyan közel,

hogy ebből a tükörből

egy másik arc néz vissza rád.

A hajnal lánya a vállad felett kukucskál,

álmos szemével egyre mosolyog:

melletted ébred, vagy benned a tavasz.

Nincs köztünk távolság,

így igaz,

hisz látlak a szememben, túl közel

hajolva a tükörhöz:

seprűs szempillád végére

az ébredés gyöngykönnye gyűlt,

s pergő szirmok szellőtánc-nevetése

járja körül a fényjárt vesztibült.

Egyszer csak egy versíró játékban...

elsőre: http://moly.hu/karcok/214829

a játékban versbe kívánt szavak: ég,tánc,vártam,billentyű,viszlát

egy lehetséges mottója: Nakonxipánban hull a hó
                                   csibéim nem hülyéskedek
                                   datolyán pálmán kókuszon
                                   zöld hópihék fehérlenek 
                                                       (Kormos István) 

natalie:
Nakonxipán

alig-plusz engedés, épp csak sármeleg
nappalok, pedig jégtelen éjjelt vártam
Nakonxipánban, kedvesem
fény ül a mandulák hóköntösén
rügynyi aranygomb, februárban.
és táncol az ég, és hull a hó;
halkan libben, babonásan pereg,
karjaidban tártszirmú
virágnak képzelem a pelyheket.
a tánc forog, a perc áll csak bús magában,
mint billentyűkbe fagyott dallamok,
a néma, porlepte zongorákban.
s míg olvadásunk dallamát űzzük,
veszítjük annak néma titkát,
ne búcsúzz ma hosszan arra kérlek,
búcsúd legyen egy könnyű viszlát.


shizoo:
Hátulnézetben

engedni nem – szavaknak égjegén
elcsúszó törésnek, mi hibátlan –
Nakonxipánban nincsenek
gyümölcsöt izzó ághegyek –
fagy lelte áprilisi sár van,
csak foszló kéreg és fakó
tánc jégéles billentyűzeten –
bár kelyhét én is forrón izgató
tárt szirmú virágnak képzelem,
belül vagyok fagyott, s a városom
ígéretével hiába melenget,
vártam, de mint halálsoron
a fejemre porhó mód hulló kegyelmet –
olvadni nem; mert elcsurogna, viszlát,
sárba fúlna, jégből cudarolt szobor,
e dermedt, űzött, igazult hamisság –
nem engedem, s te mégis búcsúzol.


(érdemes felkeresni a forrást, mert mások is ügyeskedtek...)

Beszélgetés Alessandro Baricco Mr. Gwyn című regénye kapcsán

natalie: 
vonaljegy

érintés miatt
utaztam km-
ben nem mérhetőt

shizoo:
üres szoba
vérserkenésig
összekaristol minden
meg nem érkezés


natalie
meztelenség
távolságaink
kitölthetetlensége
pózokká dermed

shizoo:
ismeretlen
ágy szélén ülve
hátat fordítva veti le
a szégyeneit


natalie:
ange
amikor elmész
a lepedőrajz marad
az egyetlen test

shizoo:
szárnyak
mintha a lámpa
elhamvadó fényén túl
verdesne végre

Beszélgetés, lepkehalászat

natalie:

… hálóba remél

vegyél egy verset
és űzd tovább, mint gyermek,
mikor pillangót…


shizoo:
nemcsak

pillangó-röpke
pillantásnyi gondolat
se telt – és megvagy!

Párbeszéd ugyanazon kép alá

natalie:
piste

elfogyó utam
szemed templomába tart
porból fénybe ér


shizoo:
nyomában

elfogyó utam
felgombolyítja ítész
kedvű éjszakád