Beszélgetés egy Renoir-képről

inspiráció: http://nataliedanaisz.blogspot.hu/2013/10/renoir.html

natalie:

 A kis Romaine Lacaux kisasszony

                         1864. olaj, vászon

                          (Cleveland Museum of Art, Cleveland)

velük szaladt még, nyurga lányok hadával,

gömbölyű, eső áztatta réteken,

szoknyája harangként bongott fémesen,

messzi-szemünk úgy látta, mintha szállna

itt léte halvány rajz, erőtlen árnyék,

ami él, a távol, fényes erdőt járja,

ott hangák hangja tűnt mesékbe zárja,

mert ezüst ott lenni, és minden játék

átnéz e percen, mint rozsdálló rácson,

mibe lelke-szárnya beakadt egészen

rétek úsznak szeme zöld tükrében,

hol várja őt az álom, könnyű sziromágyon

rózsatépő hirtelen-kezét ölébe rejti,

bentről kutatja fények tűnt varázsát,

nincs már, mi kötné lelke indulását,

az égő szirmokat csendben most leejti.

shizoo:

idő nem éri

legyen halvány - bár inkább ragyog szerintem,

elégedett kis fényes pillanatsziget

a tőle rabolt idő önként vállalt szünet

amíg (kis felnőtt) így ül ámuló szemünkben;

nyilván annyi ragyogását nem rejti remek

ecsetvonás sem, ahány tiszta és

ahány csibészes-pajkos arckifejezés

nem érinti e képe által a tekintetet -

átnéz e percen, rajtunk, önmagán néz

keresztül - hová csapong a kelte,

szeme zöld tükrét ki és hogy érdemelte,

nem szemünk láttára lett élet-egész;

szirmot rabolt, a figyelmünket kéri

a foglyul ejtett pillanat emelte

kötésben mégsem lett fogoly a lelke -

piros szirmát idő immár nem éri.