Nézd meg jól ahogy katicatempóban a
rálátáshoz érsz: így létezett korokon át a falu.
A szükséghez képest ennyivel
több kenyér, tej, őrlemény, eper,
disznózsír, hagyma és köszönet termett -
a felesleg, amit elzabált a város.
A hullámban feltoluló tekintély alapja
olykor csutkává fogyott, a
nem billegő morzsáig akár - tűzelhalás
zabálta almáskert koldusává,
vagy a saját úrhatnámság
tűzelhalásának koldusává így csutkállhatott
a helyimenő nagyvagyon.
A vékony törzsek bokros baldachinja alatt
jobbára két istennek áldozott a falu:
az Úrnak és a Pálinkának. A Pálinka a
nagyobb isten. Ahogy a dugó kihúzza magát
ez a valóság szaga az idillben.
Így létezett korokon át a falu, de
mára a baldachint kivágták és még nagyobb,
könyörtelenebb egekbe nyújtózik az
Úr, meg a Pálinka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése