Leülsz védett zugodba este és megértenéd
ami csak úgy körülcsobog. Védett zugod
fogalmak épülésének maga előtt tolt rejteke -
tudod, hogy nem védett és nem zug, de téged
megnyugtat. Annyira otthonos a szőnyeg
mintáival, amelyen gyermekkorodban
versenypályát álmodtál a katicabogaraknak -
amíg szüléd olvasta örökül hagyott
lámpája mellett a megtartó betűt, hogy
ami körülcsobog benneteket, az ismerős,
formált és biztonságos lehessen.
Olykor félve húzol ki az egyre bővülő,
nyomásálló betűrendből egy könyvet,
hátha a tartalom átszakítja a finoman kimért
szerkezet fegyelmét - hiszen elboríthat az égből
csorgó megfogalmazatlanság, olyan könnyen
lehet erősebb a megértés vágyánál a teljesbe
olvadásé. Merthogy a megértés vágya is fullaszt.
Tudod, hiszen előre látod, ahogy a széleken
megint köréd pöndörödik a könyvtár,
zug lesz, valóban rejtek és
mint egy búvárharangban, úgy kerülsz
nyomás alá - ha megerednek az özönvizek,
a csobogásra menetelő ösztön ha elborít -
ha beszorulsz megint a levegőtlenségbe,
mint gyermekkorodban
amikor véget ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése