s amiért: http://drazse57.blogspot.hu/2013/10/szeglet.html
Ha hagyod, akkor beleépül
a hajlékony ritmusok lassú növényi
nyújtózásába az égetett
tégla is. Sorsa lesz, mint neked,
vagy a borostyánnak. Úgy lesz
örökkévaló ahogy az élet általában -
egy-egy észrevett pillanatban az
íriszeden.
Majd kipúposodik idővel, kiesik
önmagából - amennyiben a forma
önmaga. De ez a beletartozás
biztonsága is, hogy ami megragadható,
az elporlik a kezedben. S eközben
- tőled, önmagától - bársonyos
bordó, cinóber, kármin hervadással
köszön el.
Ha hagyod, akkor beleépülsz
a hajlékony ritmusok lassú érésébe
minden hurcolt örökké való
vágyaddal. Mindent a látványnak
adsz, hogy megragadhasd, és
egyszer csak boldogan fedezed fel
ahogy a fojtogató miértek helyett
berendezkedsz a miképpenbe;
s onnantól
nem a rögzített sorstalanság tárgyait -
hanem a látvány
örökkévaló gesztusát fényképezed.
Ó, nahát. :) Köszönöm. Nem is tudok szólni.
VálaszTörlés