2013. október 10., csütörtök
Kérdéses
Tölts-e teli olyat, ami kiürít?
Építs-e egymásra olyat, ami rombol?
Szegd-e szélét, hogyha közben foszlat
(s még vádol is, hogy mindezt te okoztad)?
Gazdagítsd-e azt, ami szegényít?
Nyisd-e ki azt, ami téged csuk be?
Mosdasd-e, ha rád keni koszát
(mi csókja közben mérgezi a szád)?
Add-e éhed annak, aki lezabál?
Add-e szárnyad annak, aki toll-foszt?
Égesd neki áldozat-magad
(ha már most fújja szét a hamvakat)?
Nincs válasz a fényben forgó sárhoz.
Fogalom, mi pontosan határoz.
Minden sejtben egymással határos
létezésed sosem gazdaságos.
Add, miközben elfogyaszt -
kínáld fel magadból azt,
amit csak ér (úgysem marasztal
őszöd, csak zörgő haraszttal);
amid csak érhet, mondd: "vigyed",
eméssze dobbanó szíved -
fogyjon el, mi úgy se volt
soha a tied.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Köszönöm.
VálaszTörlésVálasztalan válaszok.
Emésztem.
A lehet-et a sose voltra cserélem.
Gazdagon is szegényen.