szonett-törek

ajánlva

nyelvismeret
lenül tört árnyak logikát
lanul szőtt takarója alatt -
akár egy halom hasított hever
egymáson a rajtam -
így tisztelet
lenül aprót kotorva
megadom magad -
szorítja összefogja forgács
alkatú hajlam -

valami nagy nagy tüzet
lenségben rakjuk ágas kis teste
hangtalan remeg -
akár egy halom halott könyv
potyogta szóhalom -
kiejtem nyarat
lan kvízébe
elhasznált arcú rímedet -
nézik nézik bár én
neked vacogtatom.

halhat
atlanul tört árnyad vas
útnál lakik -
ugyanott most ugyan
úgy laknak valakik -
ugye hogy telített élvezet?

valami nagy szavak
vakulta csendet
kéne most vaspárnamódra
kipihenned -
nem hallod? szólj rám!
kérdezek.

Átnevez

Orosházán leszedték az iskola faláról a dehonesztáló "József Attila" nevet. Nincs ott helye, se hazája. Az új név: Orosházi Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola...


Nem tudod a neveim. A tisztább hangom
hogy szólítom. Amelyik felébreszti a reggelt,
bekeni pírral a felhők alját nyugaton -
nyugaton is, hogy ne maradjon ki a pírból égtáj.
hogy pírral bekent égtájakon sétálj.

Nem tudod, a neveim. Vannak nevek, amiket
ismerek. Viseli őket utca, intézmény és épület -
aztán átneveződnek. Nyögtén pirgő-forgó idődnek
még a madárdal is más lesz, más a trilla -
s te nem tudod, hogyan ejtsd: József Attila.

Nem tudod a neveim. Nem is baj. Nem koppannak
ha kiejted. A kalapból. A kegyből. A sehova
rejtett zugokból is, ahol téged felejtlek. Neki
nem fáj. Röhög rajta. Akárcsak a kultuszán.
Hogy értik - milyen keszekuszán.

Nem tudod a neveim. A tisztább hangom
hogy ébred egy harangon. A kongás az imám.
A szavak súlya, mérete a rangom. Pirultatom
a felhők hasát. Vannak nevek, amiket ismerek.
kimondom őket - akár neked.

Nem tudod a neveim. Neked is mondom őket.
Neked bigott ítéletekben egyként nem múlnak
századok. Te nem tanulsz. Nem tisztulsz.
Nem üdvözülsz. Erényt gyűjtesz hiába.
Így fest az angyal - sárba lóg a lába.

Nem tudod a neveim. Sok szócseléd
nevét, kiket ragyogtatott a szóbeszéd - akik
tudták a szó cselét, de bele is égtek. Nem bírták
szívvel - közülük sokan a nem bírták
a magukra vont magasfeszültséget.

Nem tudod a neveim. Elmondom őket
pedig neked is. Bárkinek. De neked hiába. Így vagy
alkalmi süket. Úgy hiszem, nem lesz
kellemes mikor Urad híven nevéhez
(a büntetéshez, amiben hiszel) majd átnevez

Nem tudod a neveim. Nem látod a létezésüket.

Üzenet, jövendő, férfiak

inspiráció: http://moly.hu/karcok/213911



József Attila:
Jövendő férfiak

Ők lesznek az erő és szelidség,
Szétszaggatják a tudás vasálarcát,
Hogy az arcán meglássák a lelkét.
Megcsókolják a kenyeret, a tejet
S amely kezükkel símogatják gyermekük fejét,
Ugyanavval kifacsarják az érckövekből
A vasat és minden fémeket.
Városokat raknak a hegyekből,
Nyugodt és roppant tüdejük a vihart,
A fergeteget magába szívja
S megcsöndesülnek mind az óceánok.
Mindig várnak váratlan vendégre,
Az ő számára is terítenek
És megterítik a szivüket is.

Legyetek hasonlók hozzájuk,
Hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal
Ártatlanul mehessenek át
Az előttük álló vértengeren.



shizoo:
Férfiak, jövendő.

Már túl a tengeren, Attila –
nem látom, de érzem: nedves lett a lábam;
apáink ércet facsartak, vagy szivacsot,
szégyenbe csöndesülve általában –
városaikat úgy rakták alánk, mint
roppant és kiterjedt dilemmáikat,
egy tányérra csókolt kenyeret
tálalnak és főtt gyereklábakat.
Nedves a talpam, nem látom, vérvörös
kalimpál az asztal alatt –
vendég jött, mint mindig
aztán távozik
a megszülető ártatlan pillanat.

Apáinkra hasonlítok
illúzió, hogy formálom az élet
szilánkjait valamiféle rendbe,
az ujjal tapogatott messzeséget -
a rólad hulló fény vizsgálna téged.