Plotinosz az Anthesztéria harmadnapjának másnapján*

jelentős helyen,

istenhátamögötti

időben élünk

(Fodor Ákos)

Festett alak a test paravánján

Összehajtják, de senki

nincs mögötte

(Závada Péter: Kurzív lombok - részlet)

(1)

halogatod

picikéket meghalsz inkább -

minthogy elengedd

annak a borzasztóan nedves márciusnak

esőcseppektől hűlt bőrű kezét

az úttörőnyakkendőre azóta

rászáradt a bomlás

tört csontok sípján fütyül a

belső parancs

övcsat-szimbolikát firkál

a bíró a perirat szélére

miközben a tárgyalás folyik: 

bevallhatnád a nekrofíliát

csak úgy halkan, magadnak

ezek itt úgyis teljesen másról beszélnek.

(2)

mindenki veled együtt.

fejetek búbját szívja a végtelen -

még jó, hogy ideköt a számolhatatlan bűn:

evés, ivás, koitusz.

máskülönben elragadna a

halogatásból az időtlen időkkel ezelőtt

megtörtént ítéletbe

szeretnéd, ha nem te ájulnál

ki a sorból

a Nemzeti dal után

ebben a hirtelen jött tavaszi ragyogásban

lelepleződés előtt tizenötben

amikor még elhitted az éneket

de mindenki veled együtt tudja:

te ájulsz ki leplezetlenül

zuhansz el nem ereszted

nem adod fel, oda, ahol egy 

hittel vert egykori költő

bronzpózba meredve gesztikulál. 

(3)

borzas márciusok csücske

kenyérvég.

és te még mindig halogatod.

kell egy tavasz, amikor

nem halott emlékekkel ölelkezel.

kell egy tavasz amikor

elhagyod a gyermekhez való dolgokat

és színről színre

ugrálsz egy távozás eszméletében.

azaz, mit tudod te.

de tényleg kell egy tavasz.

(4)

gyönyörű birodalmat mosolyognak

az emlékezet szélét övező panorámaképek -

ez mind a tiéd.

nem baj, ha nem tudlak követni. 

tudom, hogy ott állsz

egy kereszteződés zöldjére várva

azzal a bizalommal, amit

én óvodáskorban veszítettem el.

neked zöldre vált

nekem marad piros

megmagyarázhatná valaki

hogyan lehet nyirkos 

nedves érzetű

hogyan lehet borérzetű a tűz

ebben a pokolban.

*A tavasz kezdetén, Anthesztérión 11–13. napjáig rendezték meg az Anthesztériát, Dionüszosz háromnapos ünnepét. Az első napon megnyitották a hordókat az újbor tiszteletére. Másnap az isten képviselőjét, az arkhón baszileuszt hajó alakú kocsira ültették, és felvonulást rendezve a Bukoleionnak nevezett épülethez kísérték. Ott kellett az arkhón baszileusznak az isten tiszteletére egyesülnie feleségével.

Az ünnep harmadik napja – az isten természetének megfelelően – borba fúlt: ekkor rendezték meg ugyanis a hagyományos borivó versenyt. Ugyanez a nap, a kancsók ünnepe, szolgált a három esztendőt elért gyermekek megajándékozására. A gyerekek virágkoszorút kaptak annak jeléül, hogy bekerültek a nemzetség tagjai közé, és más ajándékokat, játékokat is adtak nekik, többek között, az ünnep jellegének megfelelően, egy kicsi boroskancsót.

(História, 1992/10 - Digitális Tankönyvtár)

éghajlat

Z. P. -nek

belégzés közben
befelé suttogod a
tájat - ne múljon.


tájsebtapasz a
szemhéjad, ha lehunyod.
szél fúj. legbelül.


*


roncs szélárnyékban.
siklás emléke rezeg
tenyered alatt.


nem múló szélben
verődő felkavart víz.
nem megy sehova.


*


férfi. sötétkék.
lesből leadott lövés
lehetősége.


tájsebtapasz a
szemhéjad. csukd rá
az el nem követésre.

Pótolhatatlan éghajlat

Závada Péternek

ezt a hasítékot direkt
nem foltozta be senki a kerítésen.
eszembe jut róla hogy nemtelen
a bokrok alján heverő törött befőttesüvegek
is vele helyeselnek.

tájsérv. kitüremkedik a
magánterület és
behatolhat rajta a folyvást
új illatokkal ötletelő szél.

ez a hasíték egy félig természetellenes
szélcsatorna.
a vizsgálati eredményeket
meghamisítják a méhek
ezért van ennek a kertnek
sajátságos méze:
tavaszod tolvaj hajtásaira hajaz
az utóíze a szájban.

ezt a hasítékot keresnéd
az emberi kapcsolataidban.
igenek igék ösztönös odahajlását.
egy telekhatáron szemetelt
lukas lavór szabadságot,
amit soha nem a másik
lélegzetvételéből veszel el.

ez a hasíték is elveszik
mint az a kíváncsiság a hasadásokra
a test idegen szelére
pótolhatatlan éghajlat az
augusztusi reggel.

úgyis csak a sérüléseinken
keresztül csókolunk.

Csapágyon elforgó beszélgetés

forrása: http://moly.hu/karcok/227231



Závada Péter:
Szemcsapágy

Ki érti, mondd, az ősi formulát:
miért a nyárra ősz, s az őszre tél?
Az ón az új mi végre fordul át,
mint két fogaskerék, mi összeér?

Ki érti, mondd, talán az alkotó,
miért a késztetés, a görcs, a vágy?
Miért rotál tucatnyi vasgolyó,
s kering az év, e lomha gömbcsapágy?

Miért követsz, s miért követlek én?
Önzéseink körhinta-tengelyén
csupán a kattogás kering velünk.

Miért, ha míg e verset gépelem,
akárha két parányi gépelem,
egymáson elforog tekintetünk.


shizoo:
Rotáció

Bitang e gömbcsuklós kis verstekintet
az óra int és zsíros szimering
foltozza össze hószín ingeinket –
vagy elfordulni jól kent szíveink?

Az év kering, az elforduló fej éke
vagy mellé, vagy csak szimplán félrenéz,
vagy mást képzel a látvány helyébe
így épül géppé lomha kép-egész?

Követni kell. Úgy kell mint mintha-látni,
önzésünk körhinta-tengelyén
dísz gyanánt az olajfolt-kravátli

fityegi a nem látszó figyelmet
egymásra mintha végképp nem figyelnek –
esztendők telnek, pléhedényremény.