2018. január 13., szombat

Plotinosz az Anthesztéria harmadnapjának másnapján*



jelentős helyen,
istenhátamögötti
időben élünk
(Fodor Ákos)


Festett alak a test paravánján
Összehajtják, de senki
nincs mögötte
(Závada Péter: Kurzív lombok - részlet)







(1)
halogatod
picikéket meghalsz inkább -
minthogy elengedd
annak a borzasztóan nedves márciusnak
esőcseppektől hűlt bőrű kezét

az úttörőnyakkendőre azóta
rászáradt a bomlás
tört csontok sípján fütyül a
belső parancs
övcsat-szimbolikát firkál
a bíró a perirat szélére
miközben a tárgyalás folyik: 
bevallhatnád a nekrofíliát
csak úgy halkan, magadnak

ezek itt úgyis teljesen másról beszélnek.




(2)
mindenki veled együtt.
fejetek búbját szívja a végtelen -
még jó, hogy ideköt a számolhatatlan bűn:
evés, ivás, koitusz.
máskülönben elragadna a
halogatásból az időtlen időkkel ezelőtt
megtörtént ítéletbe

szeretnéd, ha nem te ájulnál
ki a sorból
a Nemzeti dal után
ebben a hirtelen jött tavaszi ragyogásban
lelepleződés előtt tizenötben
amikor még elhitted az éneket

de mindenki veled együtt tudja:
te ájulsz ki leplezetlenül
zuhansz el nem ereszted
nem adod fel, oda, ahol egy 
hittel vert egykori költő
bronzpózba meredve gesztikulál. 




(3)
borzas márciusok csücske
kenyérvég.
és te még mindig halogatod.
kell egy tavasz, amikor
nem halott emlékekkel ölelkezel.

kell egy tavasz amikor
elhagyod a gyermekhez való dolgokat
és színről színre
ugrálsz egy távozás eszméletében.

azaz, mit tudod te.
de tényleg kell egy tavasz.




(4)
gyönyörű birodalmat mosolyognak
az emlékezet szélét övező panorámaképek -
ez mind a tiéd.

nem baj, ha nem tudlak követni. 

tudom, hogy ott állsz
egy kereszteződés zöldjére várva
azzal a bizalommal, amit
én óvodáskorban veszítettem el.

neked zöldre vált
nekem marad piros

megmagyarázhatná valaki
hogyan lehet nyirkos 
nedves érzetű
hogyan lehet borérzetű a tűz
ebben a pokolban.








*A tavasz kezdetén, Anthesztérión 11–13. napjáig rendezték meg az Anthesztériát, Dionüszosz háromnapos ünnepét. Az első napon megnyitották a hordókat az újbor tiszteletére. Másnap az isten képviselőjét, az arkhón baszileuszt hajó alakú kocsira ültették, és felvonulást rendezve a Bukoleionnak nevezett épülethez kísérték. Ott kellett az arkhón baszileusznak az isten tiszteletére egyesülnie feleségével.
Az ünnep harmadik napja – az isten természetének megfelelően – borba fúlt: ekkor rendezték meg ugyanis a hagyományos borivó versenyt. Ugyanez a nap, a kancsók ünnepe, szolgált a három esztendőt elért gyermekek megajándékozására. A gyerekek virágkoszorút kaptak annak jeléül, hogy bekerültek a nemzetség tagjai közé, és más ajándékokat, játékokat is adtak nekik, többek között, az ünnep jellegének megfelelően, egy kicsi boroskancsót.
(História, 1992/10 - Digitális Tankönyvtár)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése