 |
| Tanya Russell munkája |
Olykor látom az örvényt - azt a csatornát
ahová elbújtak újhiteink elől a régi egek,
ahol újhitek éhes hada ajkat feszítő szóvá
csóválja az örvény végén álló látót.
Olykor látom az örvényt - fáradtnak kell
lennem hozzá, csaknem végkimerültnek;
szőlőpart, puttonyozás, kamaszos virtus,
akkor először - csoda, hogy nem ragadott el.
Olykor látom az örvényt - ahová Hermész,
Kalliopé, meg a többiek elbújtak az újhit
zárványa elől. Ahonnan a varjak vájják
egy új északi Szomorúságisten szemeit.
Olykor látom az örvényt - az éjszaka sebtében,
kapkodva vetett ágyán ver a holdfény -
csábító látvány. Ahogy a filozófus barlangjában
észreveszem a falon az ottfeledett tükröt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése