Egészen picinek féltem
elhajítani a papírrepülőt, mert
mi van ha nem engedem el, és
magával ragad?
Most szavakat hajtogatok, és
elengedem őket.
Félelem nélkül, mert
legfeljebb nem repülnek, és
akkor mi van...
Ami magával ragad, az
hadd vigyen. Mert
valójában teljesen mindegy, hogy
hol látsz és milyennek:
nem ott vagyok, és
nem olyan.
Egészen picinek nem szerettem
papírrepülőt hajtogatni, mert
azt utána el is kell hajítani, és
mi van, ha magával ragad?
Ha elhiszem, hogy
röptetni képes?
Az furcsamód nem izgatott, hogy
majd milyen szépen repül...
Most szavakat hajtogatok, és
aztán elhajítom őket.
Kibírják, és
kibírom én is. Úgy is, ha
a hajtogatott repülő
leginkább egy összegyűrt
papírgalacsinra hasonlít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése